Búcsúzz el szépen , halkan ,
mint Nap fénye elalvó almafán ...
Bús könnyed szárítsa szellő ,
s ragyogjon Szívedben szivárvány .
Csituljon Benned önvád , s zok-szó ,
mert búcsúzni csak mosollyal szabad !
Hálát rebegjen csak Ég felé
sok boldog évünkért szavad ...
Ne sirass eltűnt órát , s napot ,
hisz Tiéd maradt minden Pillanat ,
miket nem fú' el a kósza szél ,
és nem fed be Szívedben az alkonyat .
Derűsen várj hát minden új Fényt ,
mit lábad elé szórnak az Utak ...
Könnyítsd meg mosolyoddal nékem
a fölfelé vezető , végtelen - nagy Utat .
Így segítsd lelkem fáradt lépteit ,
s ne az utolsó , elszaladt percet sirasd ...
~ Erőd add nékem , s ne könnyeid ,
hogy együtt leljen minket egy újabb
~ egy megtisztult alkonyat
