A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth János. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth János. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 3., csütörtök

Tóth János - Még nem tudom


    Ha majd nélküled
    érkezik az est,
    s vendégül a
    magányt láthatom,
    ha lelkembe a múlt
    keserű emlékeket fest,
    s ecsetéből lecseppen
    a szétfojtó fájdalom,
    ha hideg földön ülve
    álomba zuhanva,
    ujjam görcsösen
    markolva magamba
    neved mormolom,
    ha ébreszt a hajnal
    pacsirta hanggal
    s élni hív,
    hogy megyek-e nélküled,
    még nem tudom.

2013. július 9., kedd

Tóth János - Szeretlek


 (Télies vallomás)

A szerelem ablakán jégvirág vagyok
S forró leheletedtől lassan olvadozgatok.
Összeállt cseppjeim, mint rohanó kis patak
Futnak lefelé, hogy lábad előtt tavat alkossanak.
Édes tested rám helyezed, s én izzó bőrödhöz érek
Majd lázas sistergés között átadom magam a légnek.
Emelkedem lassan szárnytalan repüléssel fel az ablakig
Elérve a szent üveget a jégvirág újra nyitja boldog szirmait.

2012. május 26., szombat

Tóth János - Nélküled


Életem napfogyatkozásában emléked fénysugár
Rám tör, simogat kicsit, mint hajnal a határt.
Arcod lebeg, nyúlok felé, szívem elszorul,
De röppenve száll el s a magány rám borul.
A megkötözve lépkedő késő őszi fényben
Palackpostám dobom a remény vízébe!

2012. március 30., péntek

Tóth János - Hallani szeretném


Hallani szeretném
lélegzeted egy születő hajnalon,
mikor rezgő szempillád alatt
képeket perget az álom,
ágyad szélén elbűvölve ülve,
mosolyod csodálva
rossz királyként,
ki nem tud uralkodik
a vágyon.
Hajadba simítanék,
mint holdsugár a rét füvébe,
ujjam ajkad ívét
remegve festené újra,
s ha édes fintor futna
ajkad szögletébe,
lelkem bújtatnám
egy perzselő csókba.
Ha a kábult ébredés
karomban lelne,
s szemed íriszében
látnám magam, mint bálványt,
lelkemben a szerelem
rózsaként teremne,
s boldog lennék,
ha hallanám a hangod:
a hangszínszivárványt.

2011. november 6., vasárnap

Tóth János - Hangulatok - Szerelem


Pillantásom, mint az inga,
szemed, ajkad, oda, vissza,
lényedtől megrészegülve
heverek le, le a fűre.
Éhes harkály szívdobogás,
csak te, csak te és senki más.
Felnézek rád, édes bálvány,
Éj-szalag haj, szem-szivárvány,
csípőd völgye, édes dombok,
életemről én lemondok,
csak légy enyém, csak ma éjjel
ölelj át a csillagfénnyel!
Szíved dobol tenyerembe,
csókod íze visz a mennybe,
és ha ott hagy, azt se bánom
hisz lehet-e szebb halálom?