Szécsi Margit - Szerelem

Acélkék rozsban háltam
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott
s fénye rajtunk is végigsepert.

S füttyszóra jólét, buja szépség
amint ott elrobogott
a nehéz gazdagság súlya alatt
a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

Szécsi Margit - Szerelem

Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.

Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle.
Elefánt-csordára elég
szívünk volt - marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.

Szécsi Margit - Szerelem

Acélkék rozsban háltam
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott
s fénye rajtunk is végigsepert.

S füttyszóra jólét, buja szépség
amint ott elrobogott
a nehéz gazdagság súlya alatt
a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

Szécsi Margit - Szerelem

Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk

fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,

s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.