Akinek a szerelem a gondja...
Agyát, szívét is hámba fogja,
merengve hallgat, szól szorongva,
akinek szerelem a gondja.
Fészek-rakók álmait sejti,
tolakvó énjét elfelejti,
szellős nádasban el is rejti.
Kedvesének hű tükre lenne,
s míg ő csudálná magát benne:
szemérmes, dús titkokra lelne.
