Minek tépted össze az én hű szívemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!
Még összetépve is nevedet sóhajtja,
Még széjjelszórva is szerelmét susogja.
Hullatsz még utána keserű könnyeket.
Összeszednéd még te eltépett szívemet.
De hol találod meg ezen a világon?
Kit a szélnek szárnyán, kit a tüskeágon.
