A szívembe nézett egy csendes téli est,
melegen sötétlő, lágy pilláid mögül,
s ezt a jégvirágos pihefehérséget
törte, mint egy varázst, szét a kedvem körül.
Bár a tél, csillogó ezüstbe tiporta
a színek, s illatok ébredező táját,
e kristályvörös most fénnyel vérzik újra,
s némán csodálom a szétszórt színű lángját.
Huncutul rámnéztél, s házunk előtt megint
bólogat az akác, porlepte lombja közt
sok-sok fürtös virág, szórja az estére
szerelemillatát. Lakkos levelekben
rózsák integetnek. A párás ablakon
kacsingatva dugják össze a fejüket.
