Miriam Scott - Az Óceán és a Hurrikán

Az Óceán,oly csendesen hullámzott,
Kék szelídsége messzi tájra ellátszott,
Lágy ölelést ,s a megnyugvást kínálta,
Minden utazóját a boldogsággal ellátta.

De a Hurrikán,aki hirtelen érkezett,
Elsöprő erejével az Óceánra evezett,
Sötét felhők kísérték,s az úgy landolt,
Az Óceán közepén mindent bebarangolt.

Mi eddig csöndes volt,most felkavart lett,
Akkor a szelídség tomboló viharra kelt,
Átölelte az utazóját ,s el nem engedte,
De a felkorbácsolt Hurrikán tovább vitte,

Az Óceán,és a Hurrikán ketten voltak,
Nagy erővel száguldoztak,de nem szóltak,
S amikor a partra értek,ott megálltak,
Szívükben érezték,egymásra találtak.

Miriam Scott - Fáj...

Fáj, amikor szemed nem
csillog,
s arcodon nincs
mosoly,
Fáj, amikor halkan
kételkedve kérdezed,
-mondd kicsim-
szeretsz engem ?
Fáj ,amikor szomorúan
nézel rám,
Mintha csak azt látnád,
szívem mindent
megbánt ,
Fáj, amikor azt érzem,
távolodik szíved
tőlem,
Fáj, amikor arra várok ,hogy
megérints,
de Te, tőlem várod a
közeledést,
Félek, hogy nem látod azt,
én szívemből szeretlek,
Ne félj, kérlek,
Soha , engem el
nem veszítesz.

Miriam Scott - Megtisztult Szerelmem

   Rég, a szívemet jégvirágok takarták,
Csillogó szemem, könnyeim marták,
A lelkem sötét fájó emlékek nyomták,
Testem fagyos volt, csókok nem borították.

Nekem a nyári napfény sem ragyogott,
Lábam járta, a köves göröngyös utakon,
Szívemben, a kést forgatták oly sokan,
Még soha, engem nem láttak boldognak,

De eljöttél Te hozzám, újjá születtem,
S én minden fájó emlékem, levetettem,
Minden foltos ruhám a tűzben elégettem,
Szememből, a keserű könnyem letöröltem.

Fogd a kezem kérlek, nagyon szorítsd,
Hallom, az ajkad engem nevemen szólít,
Csillogó szemmel nézünk ketten a holnapra,
Szívünk egybeforrt, tanunk rá a hold sugara.

S én hófehér ruhában állok most előtted,
Megtisztult szerelmem átnyújtom Neked,
Tudom, Te foltot rajtam már nem hagysz,
Mert mindig csak egyedül, Téged vártalak.

Miriam Scott - Megtisztult Szerelmem

Rég, a szívemet jégvirágok takarták,
Csillogó szemem, könnyeim marták,
A lelkem sötét fájó emlékek nyomták,
Testem fagyos volt, csókok nem borították.

Nekem a nyári napfény sem ragyogott,
Lábam járta, a köves göröngyös utakon,
Szívemben, a kést forgatták oly sokan,
Még soha, engem nem láttak boldognak,

De eljöttél Te hozzám, újjá születtem,
S én minden fájó emlékem, levetettem,
Minden foltos ruhám a tűzben elégettem,
Szememből, a keserű könnyem letöröltem.

Fogd a kezem kérlek, nagyon szorítsd,
Hallom, az ajkad engem nevemen szólít,
Csillogó szemmel nézünk ketten a holnapra,
Szívünk egybeforrt, tanunk rá a hold sugara.

S én hófehér ruhában állok most előtted,
Megtisztult szerelmem átnyújtom Neked,
Tudom, Te foltot rajtam már nem hagysz,
Mert mindig csak egyedül, Téged vártalak.

Miriam Scott - Csak a Tied vagyok

Az életem ragyogó fénnyé vált,
Mióta szívem Téged meg talált,
Nincs már sötétség,nem félek,
Tudom , vigyázol rám míg élek.

Szívemben már nincsen a jég,
Lelkemből árad a melegség,
A kezem szorítod,s úgy fogod,
Hiszen már csak a Tied vagyok.

Jöjj árassz el forró csókjaiddal,
Ölelj át engem erös karoddal,
Szíved érezzem ,ami értem él,
Szebb az életem a mesénél.

Végtelen szerelmem csak tied,
Szívemben hordozom a neved,
Nincs semmi , ami elválszthat,
Rád hintem összes csókomat.