A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jószay Magdolna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jószay Magdolna. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 21., szombat

Jószay Magdolna - Elvitted magaddal


Hiányod űrt hagyott bennem,
elvitted magaddal a szívem.
Őrizd meg, vigyázz rá,
ha szomorú, nevess rá,
ha kell, akkor védd meg,
ha reszket, dédelgesd,
ha fázik, melengesd,
ha futna, ne engedd,
ha érted dobban, szeresd!

Segíts, hogy tovább éltesse
létünk tiszta szép örömét,
fényeket sugárzó perceit,
összefonódó kezeink
halvány tűzmelegét…
s legyen erőnk tovább vinni
esendő szerelmünket
akár a „túlsó partra” is.

2015. február 27., péntek

Jószay Magdolna - Őrizz



Három év.
Kevés vagy sok?
Ki tudja,
mennyit érnek a számok...
Ismerjük a múltat,
a jövő rejtély...
én azt hiszem mégis,
e három év oly mély,
több, mint néhol
tíz vagy húsz,
mi hozzád köt és húz...
mi szebben összetartozunk,
e hihetetlen tündér-múlt
a mérték
nálunk ez, s nem más
az érték.
Próbálj őrizni még,
őrizlek én is
rég.

2014. szeptember 19., péntek

Jószay Magdolna - Égi szerelem


Szerelmet sugalló éji égen
felhőfoszlány sejtet ősi rejtelmet,
őrizve titkokba burkolt szépséget.

Maga a vágy az ezüstfényű Hold,
s mint parázsló eleven sóhajok,
ragyogják körül az égő csillagok.

2014. augusztus 8., péntek

Jószay Magdolna - Égi szerelem


Szerelmet sugalló éji égen
felhőfoszlány sejtet ősi rejtelmet,
őrizve titkokba burkolt szépséget.

Maga a vágy az ezüstfényű Hold,
s mint parázsló eleven sóhajok,
ragyogják körül az égő csillagok.


2014. augusztus 4., hétfő

Jószay Magdolna - Ezüsthullámok


Csillagok játszanak
szemüvegeden,
tükörképük látszik
a szemedben,
mikor azt látom, most
különleges örömet akarsz
szerezni nekem.
Duna-fodrok
villannak a szélben,
a sárkányhajók
rajthoz állnak éppen,
mikor megveszed
az iparművész árulta
cicás tarisznyát nekem.
A hullámok egyre
fényesebben ringanak,
de ezüstösebben
nem csilloghatnak,
mint a szerelem
a szemedben...
 

2014. július 4., péntek

Jószay Magdolna - Rád gondolok


Egyszerű asztalterítőmet
csipkés-hímzetté varázsolja
a gondolat,
ha este fáradtan magam elé nézek,
csendben üldögélek,
és rád gondolok, kedves.

Emberi jóságod fénye
a közönyt eltörli, belesöpri
a régmúltba,
ha idevarázsolom gyöngéd-mókás hangod,
érző, szelíd lényed,
hisz rád gondolok, kedves.

Mélybársony szemeid lángja
érzés-sugaraid felém ontja,
és érezlek,
már nem vagyok egyedül és összeköt minket
közös hullámhosszunk,
mert rád gondolok, kedves.


2014. április 16., szerda

Jószay Magdolna - Égi szerelem


Szerelmet sugalló éji égen
felhőfoszlány sejtet ősi rejtelmet,
őrizve titkokba burkolt szépséget.

Maga a vágy az ezüstfényű Hold,
s mint parázsló eleven sóhajok,
ragyogják körül az égő csillagok.


2013. január 19., szombat

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás


Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

2012. december 31., hétfő

Jószay Magdolna - Pár éve még


Pár éve még
nem tudhattad te sem,
mennyi tiszta szeretet
rejtőzik lelked mélyén.
Pár éve még
nem tudhattam én sem,
hogy élsz valahol a világ
bármely részén.
Pár éve még
nem hitted volna: nem kell
majd örökre, lelkileg is
magányosnak lenned.
Pár éve még
én sem tudtam, bízhatok-e
valakiben még ez életben,
s hogy majd éppen benned.
Pár éve még
nem tudhattuk, lehet-e,
merjünk-e a másikban hinni,
s táplálni a reményt.
Pár éve még
nem tudhattuk, egyszer majd
erősítjük s egymásnak adjuk
a túlélést, az esélyt.

2012. október 9., kedd

Jószay Magdolna - Ne kérdezz...


Röppen pár óra,
ki tehet róla,
hogy ennyi csak, mi jut nekünk.
Ne kérdezz, ne faggass,
most hallgass!
Ez a pillanat legyen a válasz.
Nézz, érezz, örülj!
Hisz Mester vagy! –
Lásd, hogyan válok
karjaid közt
eleven szobor-márvány
szerelem-istennőddé.

2012. augusztus 6., hétfő

Jószay Magdolna - A csend visszhangja


Szemhéjam
simítod gyöngéden,
mely ujjaid alatt
félénken
meg-megrebben.
Szeretsz? - kérdezed -
bár biztosan tudod…
közben a nyugalom
csendjét hallgatod…
Érintsd még, kedves,
szemem takaróját,
varázsold le róla
a nap gyűrött gondját,
hagyom.
Csak a csend
visszhangja a kérdés -
szeretlek-e;
úgy is érzed:
nagyon.


2012. április 24., kedd

Jószay Magdolna - Sakura-ünnep

   
     Ragyogott ezer és
     millió cseresznyevirág
     a Sakura-ünnepen,
     rózsaszín és fehér csodák
     az öröm, a tisztaság
     és nyugalom napján
     a Füvészkertben.
     Ragyogott lelkünk is,
     minden pillanatot - a jelent,
     a békét, a szépséget -
     elraktároztuk szívünkben,
     a rózsaszín, apró virágok
     csillagként szikráztak szemedben...
     Köszönöm, hogy vagy,
     s hogy e napon én is
     boldog és szép lehettem.

2012. február 14., kedd

Jószay Magdolna - Négy év emlékére - neked


Négy év telt el, s mi még
mindig borzongva emlékezünk
a kezdetekre,
amikor még ésszel fel nem fogtuk,
akár tagadhattuk volna, hisz nem értettük,
mi ez és mi végre...

Csak valami megfejthetetlen,
gyöngéden erős ösztönnel kerestük
a másikat magunkban,
mert nem akartuk, hogy életünk
elmúljon csak úgy, a másik nélkül, máshol vagy
az égi csillagokban...

És volt kishitűség, bátortalanság,
bár éreztük sokszor, annyira sokféle
dolog, mi összevág,
meg azt is, hogy a másik számunkra
mégsem magunk ismétlődése,
hanem egy új világ,

mely remegő lélekkel keresi társlelkét
vagy lelki társát... rejtett titkait felfedezni,
perceiben élni,
mennyire kellett a szív mélyen elásott
varázsládikójából a bizalom kincseit
elővarázsolni...

S végre hittünk, hinni mertünk,
rég elsírt könnyeinkből közösen építettünk
mesés üvegpalotát...
Lásd, kedves, azóta is ép az üvegvár,
ott őrizzük a négy év minden tündöklő mosolyát,
csillag-pillanatát.

2011. november 12., szombat

Jószay Magdolna - Kék-érzés


Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.

2011. szeptember 29., csütörtök

Jószay Magdolna - Mióta


Lehet, a Föld ugyanúgy forog,
lehet, a Nap is ugyanúgy kél,
mint több éve, még Teelőtted,
s ugyanannyira hideg a tél.
Ám mióta hozzád tartozom,
helyemre találtam, s a világ
a Te szívedben nekem édes lett,
biztonságos, puha, s szép, mint egy virág.

2011. augusztus 28., vasárnap

Jószay Magdolna - Könnyeim tükre


Múlnak a napok, repülnek a hetek.
Forró a nyár, reményt hozó reggelek
szárítják a könnyeimet.
Tiszta könnyeket
jobb sorsra érdemes
múltunkért, mely
fényes tükörként szomorún
nézne vissza rád,
ha egyszer-egyszer te is
rápillantanál.

2011. július 13., szerda

Jószay Magdolna - Hűs selyemként



Bár legyen fegyelmezett
a várakozás megannyi
hete és napja,
lelkemben időnként
némán sikoltó hang
száll feléd a távolba.
Azért ám hiányzol,
kedves. A gondolat,
remélem, elér és
megsimogat.
Ahogy emlékeinket
újraélem, sziporkázón
kifényezem,
te szelíden viszonzod,
hiszem és érzem.
Hozzád küldött sóhajtó
szívdobbanásomra
a köd bizsergő
hűs selyemként
hullik arcomra.

2011. június 23., csütörtök

Jószay Magdolna - Végre




Kedves, végre, végre
nemsokára látlak!
Hamuvá enyészik
lelkünkben a bánat,
szemünk elől tűnnek
homály és az árnyak.
Kis időre béke surran
mellénk és a vágyak
hoznak tán megnyugvást
és harmóniát, lágyat,
keltik a biztonság
hosszú, színes álmát,
felvirágozzák a gondnak
sötét ravatalát.

2011. május 20., péntek

Jószay Magdolna - Egy más világban


Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.

2011. május 2., hétfő

Jószay Magdolna - Neked




Tudom, megérteni elég
a tartózkodást,
ha szíved tárt kapuján
belépni számomra még
mindig, ennyi idő után is
annyira nehéz...
hitetlennek tűnök
és önzőnek is, megértem,
de egész életemben
mindig ráfizettem
így vagy úgy, és soha semmit
nem kaptam ingyen -
úgy tanított az élet,
mindenért fizetni kell...
s tőlem ezt valahogy
mindig duplán várták el -
a "balek" és "naiv" jelzők
nem véletlen
árasztanak el...
valahogy egyszerűen
nem tudom már hinni,
hogy valaki egyszeriben
csak magamért tud
ennyire önzetlenül,
magát is feladva
szeretni.