A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gabricsevics István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gabricsevics István. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 21., szerda

Gabricsevics István - Én vagyok a mindened



Én vagyok a kezdet, mi vak reményt adott,
én vagyok a végzet, kétséget nem hagyok.
Én vagyok a mosoly, mely arcodról nevet,
én vagyok a barát, ki mosolyodért szeret.

Én vagyok a por, mit rád fúj a szél,
és én vagyok a szél, mi porral fedni kél.
Én vagyok az árnyék, mi mögötted marad,
s hogy árnyékod lehessen - én vagyok a Nap.

Én vagyok az út, min tapos annyi láb,
s én vagyok a vándor, ki az útban jövőt lát.
Én vagyok a lábad, mivel földre lépsz,
s hogy legyen mivel írnod - én vagyok a kéz.

Én vagyok a munka, melyért kenyér jár,
én vagyok a kenyér, melyre koldus vár.
Én vagyok a víz, hajód én viszem,
én vagyok a part, s sziget a vízen.

Én vagyok az író, ki érted álmodik,
s én vagyok az álom, mi enyhet adhat itt.
Én vagyok a papír, lelked vésd belém,
én vagyok a toll, kezed nyúl felém.

Én vagyok a Testőr, ki őriz, hogyha lépsz,
barátod vagyok és látom azt, ha félsz.
Én vagyok a rettegés, mely foglyának nevez,
én vagyok a szíved, mi szabaddá tesz.

Én vagyok a sziklafok, árban menedék,
én vagyok a víztömeg, mely sorra gátat tép.
Én vagyok a sasmadár, ki föntről néz le rád,
s én vagyok a hasadék, min átlép a láb.

Én vagyok az indulat, mely célhoz vihet,
s az én célom az, hogy célod legyek.
Én vagyok a puskacső, halált én adok,
és hogy láthass még egyszer - az élet én vagyok.

Én vagyok a vad világ, mi álom-árba űz,
álmokért égő titán, én vagyok a Tűz.
Én vagyok hát a siker, mely érted ragyog,
én vagyok a mindenség, békét én adok.

Írnék még, de nem lehet,
így voltam én és majd leszek NEKED,
de egy biztos, mi örökre megmarad,
minden kincsem csak TE vagy!!!!



2014. március 25., kedd

Gabricsevics István - Fogd a kezem...


    Nem kell más, csak fogd a kezem,
kéz a kézben legyek VELED!
Oly jó, ha érzem, hogy VELEM vagy!
Oly jó, hogy érzem az ENYÉM vagy!

Nézem a kezed, a bársonyost,
mely annyi percet átdolgozott.
Most itt van kezemben, lágyan simogat,
ujjaid elevenítik lassan az álmomat.

Álmomban erre vágytam,
minden percemben erre vártam!
Oly szép a boldogság, s nem kell csoda,
csak kéz a kézben érjünk el oda!

Elérhetjük együtt a boldogság partját,
Hol nem vár ránk más, csak az örök boldogság!
Nem kell más hozzá, csak szorítsd a kezem,
a boldogságot majd megleled VELEM!

Kezem kezedet kutatja,
s mikor rátalál megfogja.
Ujjaim ujjaidat ölelik,
tenyered tenyeremben fekszik,

Így talál RÁNK a mély álom,
repülünk szép tündérszárnyon.
Sosem látott tájakat látva,
rohanok VELED a világba'.

Nyíló virágok közt járunk,
selyem pázsiton lép a lábunk,
nem takar el semmit az árnyunk,
szivárványt teremt a vállunk.

És hátamhoz ér most a hátad,
szívünk utat enged a vágynak.
Érzem ismét szíved melegét,
lelked, tested hű szerelmét!!!

Ezért kérlek Édes, ne engedd el kezem,
ujjbegyedben érzem a szerelmedet!
Simogatja kezed, szerelmes szívemet,
kezeidben érzem, égő szerelmedet!!!