Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,
akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét
csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.
Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.
