Bodnár László - Szerelmes hangszerek

Tested szava tiszta hárfa,
vágy dallamát zongorázza.
Fehér lelked gyöngyharangja,
Nap tüzének cimbalmosa.
Csókod dalos fénygitára
álmokat sző harsonába.
Megpendül a szívnek lantja,
szenvedélyünk citerázva.
Béke hangod mély tubára,
hűség hangját gordonkázza.
Lobogásunk ősi dobja,
szerelemnek lágy szitára.
Ölelésed csillagtábla,
hajnalt zeng a klarinétba.
Szivárvány éj xilofonja,
reménysugár trombitása.

Bodnár László - Hajnallány

Szemében a Nap ha felkel,
arcán mosoly fénye táncol.
Szerelme, mint lepke-álom,
játszadozik hű szívemmel.

Öle bíbor, kéjet rejt el,
édes csókja, méze mámor.
Dalol a szél, boldog nyárról,
simogató szenvedéllyel.

Vigasztalva száz mesével,
lelkéből szól gyönge vágyról.
Rámhajol, a teste lángol,
hajnalt ringat már az éjjel.

Bodnár László - Szerelmes hangszerek

Tested szava tiszta hárfa,
vágy dallamát zongorázza.
Fehér lelked gyöngyharangja,
Nap tüzének cimbalmosa.
Csókod dalos fénygitára
álmokat sző harsonába.
Megpendül a szívnek lantja,
szenvedélyünk citerázva.
Béke hangod mély tubára,
hűség hangját gordonkázza.
Lobogásunk ősi dobja,
szerelemnek lágy szitára.
Ölelésed csillagtábla,
hajnalt zeng a klarinétba.
Szivárvány éj xilofonja,
reménysugár trombitása.

Bodnár László - Régi emlék

Régi emlék jut eszembe,
karcsú tested szép gyönyöre.
Hamvas arcod vágysugára,
szemednek szűz, barna láza.

Emlékszem még bronzhajadra,
hogyan omlott a válladra.
Vallomásod őrzi szívem,
hordom, óvom, amíg élem.

Elfeledtél, rég elmentél,
álom, csak már, hogy szerettél.
Felderengtél mégis bennem,
minden szavad él lelkemben.

Isten voltál s én a híved,
imádkoztam nap-nap érted.
Mégis egyszer elárultál,
pokol tüzére juttattál.

Eldobva hű szerelmemet,
csókunk, vágyunk mind elégett.
Nem maradt más, csak az emlék,
hamuval írt szeretlek még!