"Mi fér el egy pillanatban?
Elfér a te örökkévaló hiányod.
Hová képzeljelek?
A zöld fotelbe ahol elmeneteled előtt ültél
lehetetlen most nélküled lenni
Vesd rám e szemed
hogy búzavetések nőjenek minden mezőmön
légzésed szellői ringassák álomba búzamezőim
álmodják hogy kenyerek
váljanak karéjjá az éhezők kezében
Nézd eszik az egész világ
mindenki jóllakik a szerelmünkből
Vesd rám a szemed. "
