Harmatcseppje van a tónak,
Íze, zamata a szónak,
A szépnek, nem az olcsónak,
Hangosnak, elhalkulónak.
Szelíd fénye szemeidnek,
Ha rest bánatot kergetnek
Vagy vágyódva szeretnek,
Talán csak épp meglepnek
.
Kezed simítása hajlik
Szívemen, mikor haragszik
És suttogja, még maradj itt,
De a reggel már ránk sandít.
Minden órával kevesebb,
Mit’ együtt tölthetek veled:
Nyarat, őszt és teleket,
Langyos tavaszi szeleket.
Tested hullámlovaglása
Hozza a napot világra
S úgy ugrik át a tájba,
Mintha mindig ott tanyázna.
Vibrál erős napsütésben,
Hóvágtatta kemény télben.
A szerelmed tartja ébren
Rajongásomat a létben.
Sosem találok szavakat
Arra, mi örök maradhat.
Akarva és akaratlan
Szerezhettél meg magadnak.
Csodára várnak oly sokan,
Ezért nem élnek boldogan.
Adhatnám én is olcsóbban,
De majd száz éves koromban.
Addig én csak rád vigyázok,
Te arcodon nézek álmot
S mert szívemen simítások,
Megőrzöm az örök lángot.
