A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágh István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágh István. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 19., csütörtök

Ágh István - Napimádó


Ott napozott a nyári kert zugában,
szemérmetlenül szép volt, mint a rózsák,
szemérmére szabott fürdőruhája
alig nagyobb egy óriás sziromnál,
bár leginkább szűz tenyeremhez passzolt
volna a messziről jött pesti asszony,
ketten láttuk, én meg az öreg Isten,
örült az Úr, mert visszaigazolva
találta benne mesterművét, én meg
parázna hévvel feledkeztem buja
verőfényében, mintha párja lennék,
s kamaszfővel folytatnám a teremtést,
s akkor a néma rózsa éjszakája,
ahogy helyette behunyt szemmel érzek,
döbbentett rá, a mélység vajudása
veti világra ezt a fényességet,
amit csak látok, ő meg csak világít
vakon, a legsötétebb éjszakáig.


2014. február 7., péntek

Ágh István - Nefelejcs



Ebben a hegyre-völgyre áradásban,
mikor egymásba habzik annyi szív,
valaki eltűnt, helyén árvaság van,
kinyílik a Nincsitt virága is,
űr csokrétája, kétkedés sápadt kékje,
tudakolom vizek partjainál,
az a valaki merre jár s mivégre?
még nem felejtett el talán,
csak a nefelejcs tudja hol, titokban
megsúgja, mit csinál?