2014. május 31., szombat

Arany-Tóth Katalin - A parázs mellett...


Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.


2014. május 30., péntek

Ruder Jana - Álmodtam...


Csak a kezemet fogtad
jó volt, ahogy ujjaid az
enyémet érintették.
többet nem akartam.. még.
nekem ez is elég.
Bánatpalotámat
talán elhagyom,
már kinéztem kicsit
az ablakon..
Magányom
csendben izzó
parázson lépeget
kicsit lángol...
néha még éget
Aztán előbújik
belőled egy dallam,
s már nem emlékszem,
hogy mit is akartam..
Figyelem önmagam..
ahogy lassan
kigombolod belőlem
a gyötrelmeimet.


2014. május 28., szerda

Móricz Eszter: Osztd meg velem


Oszd meg velem
a csöndet,
a nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,
és jön az ősz.

És nézd ahogy
remegve elfut a
nap, lombokra
száll az alkonyat

2014. május 27., kedd

Szeitz János - Vallomás


Te őrzöd bennem a múltból
Amit még óvni érdemes.
Te adsz megnyugvást és hitet:
Vágyni reménnyel a hajnalt,
Vállalni a kétes jövőt.


2014. május 26., hétfő

Pálinkás Imre - Olvastam...halkan...

   
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget"....


Olvastam...halkan,
derekad átkaroltam,
nyakamba kulcsoltad kezed,
szemed lehunytad, hozzám símultál.
Tested rezdülésén éreztem a vers ritmusát,
szíved dobbanása visszhangozta Radnóti szavát,
sóhajod "mondta el a benned élő bánatod,
s halk szavad, hogy félve várod a holnapot.
Félsz a reggeltől, mi egykor Neki az örök éjt hozta,
félsz az ébrenléttől, mi sokszor csak út a fájdalomba.
Hozzám bújtál,
magadhoz szorítottál,
könnyeid arcomon folytak,
belém kapaszkodtál,
lassan megnyugodtál,
az emlékek halványultak?

S mondtam a verset, a szép szavakat,
szeretettel próbáltam enyhíteni fájdalmad,
mosolyod adott reményt az életemnek,
suttogva szóltam:
Kedvesem, szeretlek.

"Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben".


2014. május 25., vasárnap

Demján Irén - Kédések



Mi az, ami akkor is tud fájni
Amikor nem is létezik
Kinek van joga utadba állni
Ha az út a semmibe bukó
Völgybe visz
Kitől tanultál befelé élni
Mit jelentenek a szavak
Ha ékesek
Hol vannak délben a csillagok
És mitől keserű a szád
Mikor a csókok édesek
Hová szeretnél elszökni
Előled
Mikor kedvetlenül
Oly kedves leszel
Hol áll meg az idő
A perc hol késlekedik
Mikor a tegnap a holnappal
És veled ölelkezik


2014. május 24., szombat

Kun Magdolna - Nyári harmat


Mint friss harmat, mely nyári
reggeleken
lábad nyomát éri,
olyan lágyan ölellek
karjaimmal át,
s mint a kút vagy a forrás,
mely kiapadni készül,
úgy vágyom én is,
hogy tengernyi
csókod hevétől
feltörjön még egyszer
az a réges-régi
szomjat oltó
vágy.

2014. május 23., péntek

Nagy Horváth Ilona - Szerelem



 Hosszúra nyúlt,
vágyba ágyazott idő
után, végre
szót téveszt a szánk,
egymásba öleljük reszkető álmaink.
Lábaink előtt vert sereg,
ésszerűség és sokféle félelem.
Szerelem...
Ezért, hogy perc, óra most együtt talál,
hogy hiába volt messze a határ,
mint a sorsunk,
végül összefonódtunk.
Ezért, hogy kiürült az ég is nélküled.
hogy könnyel vallottam neked:
,,belekiáltottam a vonat zajába,
belefontam az árvák hajába:
Téged szeretlek."



2014. május 22., csütörtök

Szabó Magda - Kinek már álma sincs



     Rólad, terólad. Míg erőm tart,
     s a lopott pillanat szabadsága
     szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
     Ó, hadd kiáltsam messzire,
     mi vagy nekem e súlyos ég alatt!
   
     Talán utólszor. Mert a nappal
     kiszopja csontjaimat,
     mert ébren várom, a hegyen
     hogy gázol át a virradat.

     Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
     E test meddig lesz még erős?
     Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
     csak a halál, meg te vagy ismerős.
  
     Hogy írjon verset, aki fél?
     Hogy írjon verset, aki fáradt,
     hogy írjon, aki nem remél,
     ki úgy tölti az éjszakákat,
     hogy mire új reggelre kél,
     várja, valaki nekitámad?
  
     Lásd, rólad írnék, s szüntelen
     másról beszélek én,
     világunk iszonyú vizében
     gázol e költemény.

     Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
     sorsunk keserű kortyait nyelem,
     rémült testem meg tud pihenni
     békítő testeden, s az éjjel
     szörnyei közt lehelleted a védelem.
  
     Mily sötét van mindenütt!
     Csak az ablakunk fénylik.
     Csak dadogok. Szeretlek,
     annyira, hogy még kívánok élni.
  
     Vezess! Támaszd meg homlokom
     szelíd homlokodon, ha
     mint a részeg, dülöngőzve járok,
     s kiáltozom.
  
     Átláthatatlan téli reggelek:
     alig virrad, hogy munkába megyek;
     csiszolja ifjú érdességemet a város.
     Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
     mint a többi odalenn.
  
    Őrizd lelkem épségét, szerelem!

2014. május 21., szerda

Schrenk Éva - Türelmetlen szerelem


Régóta várok Rád.
Most már elég legyen!
Türelmem, lásd, fogytán.
Tudnod kell: létezem.

Tudnod kell: szeretlek.
Nem érzed a lázam?
Mi lesz, ha elégek?
Sírhatsz majd utánam.

Ki kell, hogy nyisd szemed.
S szívedet kitárnod.
Én vagyok fél éned!
Oly nehéz meglátnod?

2014. május 20., kedd

Havas Éva - Álomszonett


Merítkezik a hold az ég vizébe,
az éj ma csöndes titkot üzen nekem,
lassan süllyedek álmok tengerébe,
ólmos pilláim alatt remény terem.

Szendergésembe szövi magát fényed,
csend kuporog már odakint mindenen,
idebent felzeng bennem édes lényed,
mert már a boldogság mellettem pihen.

Némaság... távolban árnyak motoznak,
lélegzeted nesze álomba ringat
- ki tudja, mit cipel hátán a holnap -

Karolsz, s én magam helyemre fészkelem,
szelíd szíveink egyszerre dobognak,
ránk vonja csodás fátylát a szerelem.


2014. május 19., hétfő

Hajdan Valéria - Csend a versben


Most más hangokra vágyva,
a csendet megtalálva
illatok nyomába lépek,
elevenednek emlékek.
Érkezem dúdoló széllel,
üzenettel, falevéllel.
Ki írja, nem is fa alól,
pacsirta dalol valahol.
Távolban fodrozódik a víz,
úgy kellett már nekem ez az íz.
Árad friss, fűszagú szerelem,
illatát magamra ölelem.
Nem lesz magányos így ez a szív,
azzal, mit lelke magába szív.
Mit napsugár a hajába font,
azt szívbe írni akarja pont.

2014. május 18., vasárnap

Bognár Barnabás - Fájdalom


Érzem a kezemen, a vállamon,
a csendben, a zajban, valahol...
érzem a pillanatban,
érzem, hogy itt maradtam,
érzem, de el nem mondhatom;
tudod..., tudod ez a fájdalom.


2014. május 17., szombat

Bódai-Soós Judit - A könnyeken túl



  Mosoly-kapukon lopja be magát
a tévedések közt botló remény,
karjában vágy pihen,
csendjében költemény.

Ölében ringatja álmainkat,
deres szívünkbe csókja csal tavaszt,
fényével simogat,
és új hitet fakaszt.


2014. május 16., péntek

Egyed Emese - Hajnalodik

   


Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét -

Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol -

Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!

Hajnalodik.


2014. május 15., csütörtök

Illyés Gyula - Szerelem


   Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
     szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
     Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
     rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.
   
     Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
     aki köré a bor egy régi nyárt ígéz,
     nem állanék meg, ha tekintetemtől e
     hófedte hársfasor rügyezni kezdene.
   
     Járok habok gyanánt futó finom havon,
     mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
     egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
     két kezemen maradt szerelmed illatát.

2014. május 14., szerda

Pilinszky János - Titok


Csak a búcsú pillanatában
áll helyre az aranyegyensúly.
Sőt, mint a tűzvész, most olyan
túlzott és elnagyolt
az asztal bősége, s az orgona
bizalmas fürtje. Mi jött közbe?
Meg kell beszélnünk elalvás előtt.


2014. május 13., kedd

Juhász Gyula - Első szerelem


Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy örzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.


2014. május 12., hétfő

Barnakay Miklós - Esti levélzárás

Nézd, én kedvesem, nézd!

A lenyugvó napkorong fénye
mégegyszer feltör az égre
és elhal -

én örökkön ragyogó fénnyel
várok rád minden éjjel
és nappal
és bárhol -

bárcsak ne lennél oly távol -
nagyon hiányzol!

Álmokat hoz rám az este,
s én szemeid keresve
hunyom le szemem -

Aludjál jól, szívem!


2014. május 11., vasárnap

Baranyi Ferenc - Fogadom


Kíméletlenségemmel becsüllek én –
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamban rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyűlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hullt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek


2014. május 10., szombat

Moretti Gemma - Mély vizek fölött


Nem evezek, csak hagyom, hogy sodorja
a nagy folyó, az öreg csónakot.
Két oldalt zöld, gomolygó füst az erdő,
és fenn a felhők szürkék és vakok.
Márványos út a méla, szép folyó,
mélye sötét, sosem múló titok.
A fölé hajló, megrezzenő ágak
ráhullajtják a hűvös harmatot.
Kezem kinyújtom, ujjaim között
a víz sodródik, surran, elfolyik,
ködbe vesző partnak homokja beissza
a hozzásimult habok cseppjeit.
Nem evezek, visz, ringat a folyam,
szemem lezárom, már itt vagy velem.
Ki tudja, egyszer majd elhagysz te is,
őrző tenyeremből elszöksz, mint a víz,
mely hűtlen, hűvös, örök rejtelem.

2014. május 9., péntek

Baranyi Ferenc - Nincs


Nincs kényelmetlenebb
az elhagyott barátnál,
emléke lándzsahegy;
naponta többször átjár,
szavait csavarod,
igazát tagadod,
elutasítod magadból,
amit ő elfogadott.

Nincs kényesebb dolog
az önigazolásnál,
naponta meginog,
akár szélfútta nádszál,
hajlik a víz felé,
hajlik a part felé,
nyugtatása reszketeg, mint
vízben úszó fellegé.

Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!


2014. május 8., csütörtök

Erdős Olga - Ha



Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt,
Ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt.

Ha hallgatsz, én is hallgatok,
nézlek, s beszívom illatod.

Ha beszélsz, iszom szavaid,
figyelem ajkad és kezed mozdulatait.

Ha hozzádbújok, veled biztonságban vagyok.
Ha szeretsz, nem kell úgy tennem, mint a nagyok;
lehetek az, aki vagyok


2014. május 7., szerda

Gere Irén - Végtelen pillanat

         
Hideg kőfalhoz feszített háttal,
dacolva a rideg világgal,
bújjunk most össze,
mert nagyon fázom!
Nincs több szavam,
nincs több lázadásom,
csak egyetlen
végső lángolásra vágyom!
Ha most nem forrunk össze
ebben a végtelen, forró ölelésben,
nem leszünk többé együtt
- sem a Földön, sem az Égben!

2014. május 6., kedd

Vékony Andor - Egymás szemében fonva


Jó, hogy vagy nekem:
a csend, a zene, lelkem
őrizte mese,
pusztán vágtató ménes
szédítő szabadsága.

Jó, hogy vagy nekem:
a reggelek mosolya -
dér lepte tájon,
köd burkolta hegyekben
kanyargó erdei út.

Jó, hogy vagy nekem:
múló napjaink sodra,
dal a holnapról,
egymás szemébe fonva
emlék és bölcs jóslatok.


2014. május 5., hétfő

Baranyi Ferenc - Őrangyal

  
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.


2014. május 4., vasárnap

Lesznai Anna: Halk kérés

Szerelmesem, ma el ne hagyj.
Fáradt ma csókot ringató karom;
És mellyel sebes szívem takarom,
Hogy meg ne lássad sok szavad nyomát,
Bágyadt kezem ma ölembe hanyatlott.

Szerelmesem, csak ma ne menj.
Elült a vágyam és hívón utánad
Nem nyithatom ma ellankadt pillámat.
Könnyharmat nélkül kemény lesz az út,
Mely kedvesedtől elvezessen téged!

Kérlellek, mint kérne anyád:
"Szebb időben tartsad utazásod,
Ne indulj ma - sötét az éj - látod.
Szívem mécsén ma fogytán az olaj.
Nem vethet fényt távozó utadra!

Nem lelnél vissza, ha majd visszavágyol."


2014. május 3., szombat

Gere Irén - ...csenddé válik...


 
botladozok a sorok között
- leveleket olvasok újra -
átugrok időt és teret
keresek valami jelet -
végül mégis visszatérek
az első sorhoz az első szóhoz
- fekete minta hófehér
alapon a lapon -
hiába minden kérdés:
választ nem találok
a betűrengetegben
végül az összes hang
mély csenddé válik bennem!


2014. május 2., péntek

Baranyi Ferenc - Nincs


Nincs kényelmetlenebb
az elhagyott barátnál,
emléke lándzsahegy;
naponta többször átjár,
szavait csavarod,
igazát tagadod,
elutasítod magadból,
amit ő elfogadott.

Nincs kényesebb dolog
az önigazolásnál,
naponta meginog,
akár szélfútta nádszál,
hajlik a víz felé,
hajlik a part felé,
nyugtatása reszketeg, mint
vízben úszó fellegé.

Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!

2014. május 1., csütörtök

Kamarás Klára - Ez több...


Ez több, mint szerelem:
ez gondolat...
Hajnali séta, juharfák alatt...
galambszárny lebben...
párák...permetek...
hullnak a fáradt, őszi levelek...

Aztán a munka...és már odabenn...
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám...mégse...nem lehet:
megérezné a simító kezet...
felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem...
csak álom volt s egy szálló gondolat...
Egy gondolat..., mely több, mint szerelem...