2013. október 31., csütörtök

Szeitz János - Izzott a nyár

 

Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.


2013. október 30., szerda

Epstein Ágnes - Pont nélkül


Csak szerelem:
tiszta csepp
és fekete láng
mély,
ösztönös,
mint a kezdet kezdetén.
nincs több,
csak amiről tudsz.


2013. október 29., kedd

Grigo Zoltán - Ebben a versben


Ebben a versben zendülő dalban,
én vagyok mondat te vagy a dallam.

Szívemben rezgő szavak zenéje,
bárhova mennél mindig elérne.

Ölelne csendben ölelne lágyan,
havas estéken perzselő nyárban.

Felöltöztetne zöldellő lombba,
lelkemből fakadt gondolatokba.

Bújtatna téged ősz sóhajába,
harmatos réten nyíló virágba.

Ebben a versben zendülő dalban,
nekem örökre te vagy a dallam.


2013. október 28., hétfő

Szeitz János - Vágyak sora


Nem teljesülhet az ember minden vágya,
Mert a vágyak új vágyat szülnek.
Soruk végtelen, ám véges az élet,
És az utolsót már nem élvezheted.


2013. október 27., vasárnap

Szabó Lőrinc - Milyen szép vagy,...




"Milyen szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok... Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?"



2013. október 26., szombat

Kamarás Klára - Ez több



Ez több mint szerelem:
Ez gondolat...
Hajnali séta juharfák alatt...
Galambszárny rebben
Párák... permetek...
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka... és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám... mégse... nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat...
A gondolat, mely több mint szerelem...

2013. október 25., péntek

Tellér Gyula - Szerelem


Isten kikönyököl
hulló fényes ablakába
s lassan elfordul életünktől
míg levéltelen
fekete száron
utcák felett
kő-lagunák felett
lámpára gyújt a félelem.

Ez az óra, melyben
a legmakacsabb szenvedőket is
eléri az öröm igazsága
s ilyenkor csendben
a lehetetlen ajtaján
benyitok homályos szobádba
ezer méterre minden fájdalom felett.

Végzetünk igaz viszonyát
ki sejtheti?
A szerelem
kiröpít a maradandóságba -
az éj egy pontjában megállunk
hol már nem értjük sorsainkat
s a mindenség
mint roppant bója
tovaringat
egy még nagyobb üresség tengerén.

Itt nem ismerhet fel
ki számonkérni tetteinket
utánunk néz a nemlét kapujából.

Itt nem tudom, ki vagy
lehullnak minden bűneink
áttetsző lesz a mult
s az elrendelés végleg érthetetlen
hogy életünket nem hajthatja más
csak védhetetlen elmulásunk
s egy láthatatlan pengesuhintás.


2013. október 24., csütörtök

Kamarás Klára - Ez több


Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

2013. október 23., szerda

Zágorec - Csuka Judit - Naponta keresem


Naponta keresem szétzilált hajad,
gyűrött esőkabátod hajlatait.
Naponta apadnak el gondolataim,
ritkulnak csontjaim, vizesedik vérem.

Naponta kevesebb vagyok,
lassan tűnök el, esek szét,
őrlődöm, mint eltévedt utasok
a Halálba száguldó vonatokon.


2013. október 22., kedd

Zsefy Zsanett - lehetetlen...


kimondani a kimondhatatlant
ami évek óta bent feszül
mert ahogyan szokta
a csend ismét kiszorított
és diadalittasan a helyemre ült


2013. október 21., hétfő

Aranyosi Ervin - Milyen érzés?


Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szét terül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?

A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem műlik tovább,
s a percet élvezed?

Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed,
átölel, s bókot mond?

Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!

2013. október 20., vasárnap

Juhász Gyula - Szerelem volt


Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.

Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.


2013. október 19., szombat

Gary Hun - Álmodj velem


Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,
S kikönnyezed magadból a kínt,
Álmodd, hogy féltelek nagyon,
Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,
Álmodj velem, ha kínoz a vágy,
Álmodj, ha szerelemtűz éget,
S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,
Álmodd hasadra homlokom,
S hogy tárt combodon két kezem,
Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,
Eperszín ajkaiddal felajzol,
Térdelsz, s karom magamhoz láncol,
Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,
S halljuk felettünk repdesni Ámort,
Testünket nyila, összetűzi
S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,
Hogy szerelemittasan kérem,
Nyílj meg nekem, és úgy szeress,
S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,
Hogy körbefonsz, magadba zárva,
És elkap a vágy újra meg újra,
Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,
Hogy kibújt Hold a domb mögül,
S izzadt hajszálad fonalán
Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.
Álmodd fejed a mellkasomra,
És a csendben hallhatod,
Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,
Felébredsz, s szíved arra kér,
Tegyem igazzá vágyaid,
Váltsam valóra álmaid!


2013. október 18., péntek

Válóczy Szilvia - Életem Veled


Az a lágyan merengő tekintet,
A Te figyelmed irántam
Oly igaz,
Végtelenébe temetem arcomat,
Puha bőrödön érzem
A napsütötte lángokat,
Te árnyékba menekülsz...
Én viszont szeretlek...

Gyengéden simítod karomat,
Bár vadul tennéd...
Kioldanád karmodat,
Hogy elejts,
Mint egy vadat,
Mi menekülni sem akar,
Hisz már a Tiéd,
Teste, s lelke leborul Eléd.

Napfényben táncolok Veled,
Lassan mozogva
Ide-oda ringat a szív dallama,
Vággyá futnak a léptek,
Testemhez simulva érzed,
Ahogy lüktet bennem
Az a szenvedély...
Csípőm alant siklik
Kezedben a kéj.

Ajkad gyümölcsét kívánom,
Ahogy mohón ízleled
Az érett sárgadinnye zamatát,
Édes maszatfoltokká nő
Mosolygós arcodon
A levében osonó kavalkád.
Szürcsölt csendességgel adod
Szelíd csókod, s a harapást,
Szánk szegletébe települ
Az odaadó bájvarázs.

Néha eszményi séták közt,
Szép emlékezetű terekbe húz
Az életem Veled,
Erdők, utak, házak, városok...
Mindegy hol fogom kezed.
Ami fontos, hogy foghatom...
Őszinte szerelmem adhatom
Teljesen Neked,
S szívem boldog, úgy dobog,
Hogy értheti lelked.


2013. október 17., csütörtök

Szeitz János - Izzott a nyár


Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.



2013. október 16., szerda

Kormányos Sándor - Ha elalszol...


Moccan egy érzés a szem lecsukódva
nyílik a fény a mesék mosolyán
párna alá gyűrt tegnapok árnya
szürkül a vágyból szőtt nyoszolyán.

Álmokat ringat a test belerezdül
szárnyakat rajzol az éj odabent
s távoli tompa szívdobogáson
messzire szökni készül a csend.


2013. október 15., kedd

Tornay András - Esti óra újjászületve



Esti szellő és hárfadallam festi az eget színesre
Szelíden simogat és elaltat a hold
Kint egyre sötétebb és ijesztőbb
Bent egyre nyugodtabb és világosabb lesz minden
Ma este mindenki megbékélhet mindenkivel
Minden arc csak nevetésre képes
Elfelejtjük átkaink nincs szavunk a neheztelésre
Minden kéz védelembe öleli törékeny testünk
A csendet is el tudnánk most mesélni kíváncsi gyermekeknek
Mondataink hidakat építenek
Virágok nőnek némán s nem vágja le őket senki
Nincs kérdés nincs kétely nincs idő
A tundrán ma nem lesz egyetlen állatka sem áldozat
Tánc, sóhaj, szerelem, kacaj és tangó
Hiányok és félelmek simulnak levelek susogásába
Ma nem öregedtünk egy picit sem.

2013. október 14., hétfő

Kovács Anikó - Zsoltár


Olyannak láss, amilyen valójában vagyok,
álmaidban kiszíneztél, nappal glóriát kapok;
én néha belebotlom e nagy fényességbe,
minden szavad - akár a Nap - nyújtózik az égre.
Titkom nincs, nem is volt, de ha lett is volna,
ma már mindenre jótékony, puha lepel hullna...
ne hagyd hát, hogy valaha is elfeledjelek Téged,
simulj körém, légy velem, add nekem a fényed, -
és csak játssz, játssz,... kérlek, játssz tovább,
ne vidd magaddal e szépséges, fénylő glóriát,
...álmaidban mindig ott legyek, ---
és igaznak, valódinak, egyetlennek láss.


2013. október 13., vasárnap

Zágorec-Csuka Judit - Érosz tüze


Hiányzol mint fáknak a júniusi eső,
hiányzol mint hóvirágnak a téli napsütés,
hiányzol gyereknek a játék,
hiányzol mint holdfénynek a nap sugara,
hiányzol mint minden, ami pótolni tudná
hiányod, távozásod, kezed melegét,
szemed fényét, érintésed könnyedségét,
mint mindent, ami te vagy, voltál és leszel
nélkülem.


2013. október 12., szombat

Ecsedi Éva - Szerelem



Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek


2013. október 11., péntek

Ecsedi Éva - Szerelmes-vers


Halk álmokba merül az éj,
hallom, ahogy úszik a sötétben
egy eltévedt dallam, s a hangok suttognak
szerelmes vallomást...
Emlékképek vágtatnak, s most a magányban
érintésedre vágyom, a tó felett álompára izzik,
lila fellegek áramlanak az éjszakán végig.
Érzem édes-forró csókod - mosolyodba
fontad, neked adom féltett kincsem.
Kezemben tartom a tegnap emlékdarabkáit,
erősen szorítom, fontosak nekem, apró örömcserepek
csillognak a holdfényben, szememből fénylő gyöngy
pereg, s a tó felett még mindig pára úszik, a néma tájba
madár trilla csendül, a fák álmosan,
hangtalan hajolnak ránk.
Soha nem felejtem az első szerelmes éjszakánk.

2013. október 10., csütörtök

Reményik Sándor - Örök szerelem


Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.

2013. október 9., szerda

Kelemen Zoltán - Bánat


Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.


2013. október 8., kedd

Szeicz János dr. - Átölel a magány


Oly távol jársz,
az érintésed emlék már,
veled az élet múlott el,
s elszállt a fény,
minden remény,
szavamra most a csend felel.

A régi nyár
aranyló fénye nem ragyog,
szemed tüzével nem hevít.
Emlék ölel,
lágyan száll el,
s magányom mindent elborít.

Maradj velem,
hiszen a tél már oly közel,
gyújtsd meg még egyszer hajnalom,
emléked még
bennem úgy ég,
mint lappangó parázs halom.

Az éveim
fogynak és búcsút intenek,
csak álmaimat őrzöm meg
a papíron,
hogy maradjon
emlék ez a fakó szöveg...

2013. október 7., hétfő

Csinger Éva - Reggeli kívánságok


Szeretni, keresni,
Teremni, lebegni.
Reggeli felhőkkel
Szerelmet szeretni.

Kékesen simulni,
Öledben csitulni,
Szomjas ébredéssel
Kéjesen pirulni.

Teljeset létezni,
Szemeddel érezni,
Kezed melegével
Félelmet rejteni.


2013. október 6., vasárnap

Baranyi Ferenc - Egyszerű

   
Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

2013. október 5., szombat

Vékony Andor - Válasz a válaszok helyett


Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, őrizni,
őszintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
őt, a másikat.

2013. október 4., péntek

Radnóti Miklós - Bájoló


Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.


2013. október 3., csütörtök

Tóth János - Még nem tudom


    Ha majd nélküled
    érkezik az est,
    s vendégül a
    magányt láthatom,
    ha lelkembe a múlt
    keserű emlékeket fest,
    s ecsetéből lecseppen
    a szétfojtó fájdalom,
    ha hideg földön ülve
    álomba zuhanva,
    ujjam görcsösen
    markolva magamba
    neved mormolom,
    ha ébreszt a hajnal
    pacsirta hanggal
    s élni hív,
    hogy megyek-e nélküled,
    még nem tudom.

2013. október 2., szerda

Gyurkovics Tibor - Én még sohasem éltem...


még sohasem éltem
ilyen nagy teljességben
talán azt is megértem
ha nem lehet így élnem

ilyen nagy szenvedélyben
szerelembetegségben
talán azt is megértem
hogy nem lehet tovább élnem.


2013. október 1., kedd

Tóth Árpád - Szeretnék átölelni...


Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
vén bánatok fia és újak apja,
csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
örülni lassú, és csüggedni gyors;
kit nemessé emelt a föld porából
sok ritka szenvedés, de nem kevély
kitűnni a törpék sekély sorából,
és címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.