2012. augusztus 31., péntek

Székely János - Tudom Én, Kedves


Tudom én, kedves, hogy sohasem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és egen.

Láng vagy, mely perzselt, míg körülöttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

2012. augusztus 30., csütörtök

Sárhelyi Erika - Büszkeség


Néma telefon, néma száj.
Nem beszélünk, ha nem muszáj.
Csendfalak között tengődünk,
Szavakkal nem vesződünk.

Lépne a láb, de konok az áll,
akkor is, ha szíven talál.
Nyúlna a kéz, de rálegyint -
ne kezdjük már újra megint.

Minek a száj, ha szól a szem -
annak tükre bizton üzen.
Falakat húzunk, akár a mester,
büszke a tartás, ilyen az ember.

2012. augusztus 29., szerda

Gerencsér János - Szeretném

   
     Szeretném naponta fogni a két kezed,
     Szeretném naponta nézni gyönyörű két szemed,
        
     Szeretnék a társad, a kedvesed lenni,
     Szeretnék, ha baj van, mindig Veled lenni.
   
     Szeretném átölelni formás derekad,
     Szeretném simogatni bársonyos hajad.
   
     Szeretnék mindened, az egyetlen lenni,
     Ha sírsz, arcod a kezembe temetni.
   
     Ha elmegyek, szeretném, ha síromhoz Te jönnél,
     Egy szál vörös rózsát a sírhantra letennél.
   
     Mosolyogva sírnál, de könnyek nélkül,
     Sírig tartó szerelmem megtartva emlékül.

2012. augusztus 28., kedd

Nagy István Attila: Hajnalban


Térdre hullottam,
s mint akit megvertek,
nem remélve semmit se már,
csak még egyszer beszívni
a közeledő hajnal illatát,
úgy vártam a csendben.
Jött is lassan lopózva,
felkúszott a hátamon,
befúrta magát a hajamba.
Megadtam magam a sorsnak,
de az utolsó pillanatban
tekintetem beléd ütközött.

2012. augusztus 27., hétfő

Tornay András - Emlékszel?


Emlékszel?
Sokáig ültünk szótlanul.
Egymással szemben.
Félve, vágyakozva.

...

Emlékszel?
Mikor féltünk vagy nevettünk.
Örültünk és szerettünk.
Nyertünk miközben vesztettünk.
Többször is megszülettünk.

...

Emlékszel?
Ahogy kezed simult tenyeremben
A könnyekre s a miértekre
Az égre és a feketére
A meleg puha friss kenyérre.

Emlékszel?

2012. augusztus 26., vasárnap

Reichard Piroska - Vallomás


Neved kimondtam s köröttünk a kert
sötétebb lett és illatosabb;
a jázmin, amit szakitottál,
fehérebb, csillagosabb.

Kéz-kézbe mentünk és most nézem:
kezem halavány és illatos;
szemembe néztél s a szemem most
sötét és csillagos.



2012. augusztus 25., szombat

Tollhegy - Hajnalnak fénye


Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Az éjszaka csendje, most tűnik el.
- Reggeli szellő simítja vállam,
Mámoros éjem így veszik el.

Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Két kis madárka kint csicsereg.
- Suttogó hangodat hallani vélem,
Fülemben dallama itt bizsereg.

Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Harmatvirágok könnye pereg.
- Illatod még a párnámon érzem,
S vele idézem a szerelmedet.

2012. augusztus 24., péntek

Nagy Edina - A szerelem szárnyalás...


Suttogó fák árnyékában némán fekszem,
gondolatomban most Téged átölellek.
Együtt szárnyalok veled kacagva - kedves,
a boldogság szele - szárnyaira felvesz.
Nincsen már a napjaimnak olyan perce,
hogy szívemnek lüktetése elfeledne.
Olvasva szavaid szédülve lélegzem,
bizsergő testedet gyengéden ölelem.
Szeretnék hinni benne, nem csak álmodok,
a lelkednek sugárzása megragadott.
Szabadulni szívedtől nem is akarok,
szerelem-mélység tengerébe zuhanok.
Zuhanjunk együtt édes, ne legyen kétely,
ki is mondhatná: hogy a szerelmünk métely?


Szerelmed kábító, szerelmem szárnyaló,
érzés mi összefűz, csoda-mámorító.

2012. augusztus 23., csütörtök

Mészöly Dezső - Köszönet mindenért


    Köszönet mindenért, amihez kezed ér,
mert minden ami tőled érkezik, rólad mesél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék, minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol, te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér, hogy fülembe zsibong a vér.
Megsúgom mindazért, ami bánt, ami sért
én réges-régen megbocsájtanék, hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek, akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!

2012. augusztus 22., szerda

László Noémi - Mintha el


Ma jégeső ver, holnap összeéget
- ha hozzá túl közel jutok – a Nap.
Már szemhunyás se kell, ismét egy évet
magam mögött hagyok, és hamarabb
felejtem el a fogyó holdakat,
a tengerhez igyekvő zöld vizet,
és elhiszem, hogy semmit sem hiszek,
és belátom, hogy aki tud, az téved,
mégis folyton rettegve tartalak
karomban, mintha elveszítenélek.

2012. augusztus 21., kedd

Pilinszky János - Örökkön örökké


Várok, hogy váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keresüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végreérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

2012. augusztus 20., hétfő

Komáromi János - Közös már


mikor vörös csíkokat fest az égre
a bársonyujjú alkonyat
és édes, kéjes csók hívogat
akkor, mint a bokrok mélyén
megbúvó madarak
egymáshoz simul a testünk
lélekben felmelegszünk
mert ebben a hideg világban
lassul a mozdulat
és alig ver már a szív
most vérkörein egymásba omolnak
és izzón kivirulnak a
lázba borult artériák

mikor partra futó hullámokon
táncol a sárga-léptű napsugár
és magadba-záró ölelésed rám talál
akkor, mint a hegyek bújnak
a mélyben össze
úgy tűnik egymásba
külön valónk
mert ebben a
tűzzel pusztító világban
még él a szerelem

most lélegzetünk összekeveredik
és egymás szavait mondjuk
közös a nyelv
az ajak
közös a kéz
a mozdulat
közös a létezés
és örökké közös már a halál
ami minden ölelésben rám talál

2012. augusztus 16., csütörtök

Egyed Emese - Mint holdfényt a fák


Fellegpaláston, csillaghálón át
súgjon neked a csönd jó éjszakát,
öleljen puha testű nyugalom
álomba: és mint friss havon,
selymes ábrándok lassú dombjain
vezessenek altató szavaim,
ringassanak keringő vérárammal,
csitítsanak dobogó ritmusokkal.

Hagyd, hogy az éjjel, mint jóízű sóhaj
messze sodorjon minden érthető
és érthetetlen sebtől, félelemtől.
Hagyd, hogy emeljen ködkarjaival,
terjedjen benned hullámaival,

s akkor fellegen, csillaghálón át
engem is érzel. Mint holdfényt a fák.

2012. augusztus 15., szerda

Káli László - Csak jól akarlak szeretni...


Akarlak. Nem, mint játékot akar a gyermek, vagy éppen
élet a napfényt, mint vándor a messzeséget, vagy miként
űzött vad a menedéket, ahogyan lélek mindent, mi szép!
Én csak befogadni, és csak jól akarlak szeretni! Szépen!

Csak nyugalmad szeretnék lenni az őrült világ állandó
vad forgatagában! Csak az a hely, hol Lelked megpihen.
A pillanat, amikor álomba szenderülsz, és már nincs sem
való, sem álom még, csak a csend dalol Benned altatót.

Könnyű érintés, vagy mint lepkeszárny kavarta örvény!
Ennyi szeretnék lenni! Hogy ne nyomja lelkem súlya
sem a vállad. Hogy múltad keserű íze, szívednek búja,
bánata múljon el. A hangod ne váljon Benned csönddé.

Mert a hangodon dalolnak tavasszal a szerelmes madarak,
a hangod simogat minden égető nyárban, mint hűs szellő,
A hangodat susogja suttogva a Világon minden fa, és erdő.
A hangod öleli álmom, miként Te ölelsz engem hangtalan.

Már annyi mindent elrontottam az Életemben. Legalább
most az egyszer szeretnék – Veled -, mindent jól tenni!
És szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek jól szeretni.
Ugye érzed Kedves? Mint ahogyan szívem dobbanását.

2012. augusztus 14., kedd

Őri István - Hangtalan mesék


Mikor kezünk összeér
ajkunk szerelemről mesél
hangtalan szavakkal
néma imádsággal
veszett vágyakkal
selyem-suhogással
bársony takaróval
szelíd öreganyóval
bottal topogóval
bölcsen mosolygóval
élettel
álommal
mesével
valóval
szívből szólóval
szívnek adóval
mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél.

2012. augusztus 13., hétfő

Kovács Anikó - Szebbet nem tudok


Engedd,hogy legyek puha sál, ha fázol,
méz a szádban, álom mi varázsol,
mély sóhaj ha zihálsz a láztól,
hab a sörön, tükör melyben látszol,
tejszín a kávédban, könyv mi leláncol,
íróasztal - ha írsz levelet - nemes tölgyfából,
a csönd áhítatban, frissítő nyári zápor,
csillogó alufelni a BMW-n, egy hang az éjszakából,
én a tört szám, te az egész egyenlet: megoldástól,
mélykék pipafüst, menedék az elmúlástól,
borotvahab borostádon, érett barack mi lehull a fáról;
engedd, hogy legyek tied, mindörökre, igazából.

2012. augusztus 12., vasárnap

Illyés Gyula - Csak veled teljes


 És jó volt érezni ujjaidnak
Finom súlyát, melegét, titkát.
Nézni arcod, mint harmatesőn
A virágok, ahogy kinyitják

Szirmukat fényesen, fehéren,
Tavasz estén, a holdvilágon,
S néha egy csepp úgy harmatosan
Tovapergett a szempilládon.

Jó volt érezni csókjaidnak
Ízét, se csókban, amit vártam,
Azt kaptam én, fürdött a lelkem
Csókjaidban, leánycsodákban.

Jó volt érezni, hogy szívemben
Versek nyíltak, csodásak, szépek,
S szemeimben újra ragyogtak
Hulló alkonyok, messzeségek.

S véremben, hogy zengett az élet
Akarása, csodás erője,
S érezni, hogy szavaid mostmár
Finomságokkal teleszőttek

2012. augusztus 10., péntek

Szilas Ildikó - Búcsúzás


Álmomban nálad jártam - utoljára -
álmomban csókot leheltem a szádra:
- búcsúcsókomat - s éreztem, könnyek
hullanak szememből párnán nyugvó
kezedre, s tudtam, el kell mennem
örökre, hogy meg ne bántsalak...
mosolyogtál - én néztelek - éreztem,
álmod szép lehet, s egy szót formált
ajkam, mit kimondani nem is akartam,
aztán csak hallgattam lélegzeted...
megérintettem arcodat, végül kitártam
szárnyamat, hogy elrepüljek, s tudtam,
nem jövök vissza soha többet - hiába
vergődik a lélek, el kell engednem
téged, hogy megtaláld végre önmagad
s amíg a csendet hallgatod, rád talál
holnapod - én elmegyek - de egy fényes
tollat itt hagyok neked és szívemet,
mely örökre tied...

2012. augusztus 9., csütörtök

Baranyi Ferenc - Non-sens


Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik,
s múltadba érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress,de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már rég szakítottam veled.
Nem is tudtad,hogy létezem,
és rég szakítottál velem.
Elválunk végleg,mielőtt
megjelentünk egymás előtt.
Én jobbra el-te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is.Menj.Maradj.
Te érted ezt?A távozó
nem el,de feltűnik.Hahó,
hahó!Csak erre!Jöjj!Eredj!
Isten hozott!Isten veled!
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz-
ki érti ezt?Ki érti azt?
Megfoghatatlan.Képtelen.
Szerelem ez?
Alighanem.

2012. augusztus 8., szerda

Bodnár László - Hajnallány


Szemében a Nap ha felkel,
arcán mosoly fénye táncol.
Szerelme, mint lepke-álom,
játszadozik hű szívemmel.

Öle bíbor, kéjet rejt el,
édes csókja, méze mámor.
Dalol a szél, boldog nyárról,
simogató szenvedéllyel.

Vigasztalva száz mesével,
lelkéből szól gyönge vágyról.
Rámhajol, a teste lángol,
hajnalt ringat már az éjjel.

2012. augusztus 7., kedd

Encs Ilona - zuhanás


még megperzseltél lángoló tüzeddel
finom csókod emléke még bujtogat
de elengedted kezem
engem is elengedtél hogy ne bánts
elindítottál a kényszerű feledés útján
ízedre hol lelek illatodban hol fürödhetek
ezután
a sóvárgás börtönébe zártál
olyan ez mint a zuhanás
de
még nem értem földet

2012. augusztus 6., hétfő

Jószay Magdolna - A csend visszhangja


Szemhéjam
simítod gyöngéden,
mely ujjaid alatt
félénken
meg-megrebben.
Szeretsz? - kérdezed -
bár biztosan tudod…
közben a nyugalom
csendjét hallgatod…
Érintsd még, kedves,
szemem takaróját,
varázsold le róla
a nap gyűrött gondját,
hagyom.
Csak a csend
visszhangja a kérdés -
szeretlek-e;
úgy is érzed:
nagyon.


2012. augusztus 5., vasárnap

Bodnár László - Szerelmes hangszerek


Tested szava tiszta hárfa,
vágy dallamát zongorázza.
Fehér lelked gyöngyharangja,
Nap tüzének cimbalmosa.
Csókod dalos fénygitára
álmokat sző harsonába.
Megpendül a szívnek lantja,
szenvedélyünk citerázva.
Béke hangod mély tubára,
hűség hangját gordonkázza.
Lobogásunk ősi dobja,
szerelemnek lágy szitára.
Ölelésed csillagtábla,
hajnalt zeng a klarinétba.
Szivárvány éj xilofonja,
reménysugár trombitása.

2012. augusztus 4., szombat

Szeitz János - Izzott a nyár


Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.

2012. augusztus 3., péntek

Ady Endre - Híven sohase szerettem


Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:
Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,
Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,
Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,
Esküszóból mit se hittem.

 Ha tébolyban elájultam,
Új nőben ébredtem, újban.

Ha od'adtam testem, lelkem,
Kerestem és mit se leltem.

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

2012. augusztus 2., csütörtök

Sütő Barnabás: Elmerültem benned


Léted tavába csobbant a lelkem,
Szemeid tükrében megláttam magam;
Zúgó hullámokkal feleseltem,
Ittam belőled és elakadt szavam.
Hát mily világ ez és miféle álom,
Mely darabokra törte szívemet?
Mert azt akarom, hogy örökké fájjon,
Üvöltsön bennem, mint a fergeteg;
Dobjon magasba, húzzon a mélybe,
Szakítson kétfelé, én azt is hagyom;
Bátran nézek a halál szemébe,
Hogyha szívedet szívemben tudhatom.

Elmerültem, és nem fáj semmi már.
Mert szerelmünk előtt nincsen határ.

2012. augusztus 1., szerda

Őri István - Ha szerelmed rabja vagy



Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt.