2011. szeptember 30., péntek

P. Pálffy Julianna - Mindig veled ébredek


Hajnalban, mindig
a szívemben ébredek.

Pereg a film. Álmom
utolsó filmkockáin
még téged rendez a
tudattalatti vágy,
mert képzeletben is -
csak téged vetítelek.
Magán(y)mozit forgatok
- miközben elmaradt
csókjaid, ölelésed néma
lüktetéssel ébresztenek
és hiányod gyűrt párnája
vasal arcomra ráncokat,
rajzol rám plusz éveket.
Nappalok eltagadott
magányperceinek fekete-
fehér szalagját festem
át - tiéd a főszerep -
csak miattad színesek
a pillanatfelvételek.

Hajnalban mindig, a
szívemben Veled ébredek.

2011. szeptember 29., csütörtök

Jószay Magdolna - Mióta


Lehet, a Föld ugyanúgy forog,
lehet, a Nap is ugyanúgy kél,
mint több éve, még Teelőtted,
s ugyanannyira hideg a tél.
Ám mióta hozzád tartozom,
helyemre találtam, s a világ
a Te szívedben nekem édes lett,
biztonságos, puha, s szép, mint egy virág.

2011. szeptember 28., szerda

B. Huszta Irén - Mindig van új...


Nagyon jó, ahogy gyöngéden kezemhez ér kezed,
Amint arcomon végigsimít lágy tekinteted.
Hangod repdes ajkaidról és kedvesen becéz,
Ittléted órája újra múlt örömöt idéz.

Úgy figyelsz rám, ahogy nagyon régóta senki sem,
Érzed, amikor boldog vagyok, és repülsz velem.
Kék madaram angyalszárnyain fel a menny felé,
Nem gördíthetnek akadályt szárnyalásunk elé.

Nem kell, hogy enyém légy, ha másnak teremtett az ég,
Szívemben tőled mégis hő szeretet lángja ég...
Csoda ez, hiszen én félek már szeretni embert -
Ha szívem kinyílt, a sors mindig csalódással vert.

Nem hittem már, hogy létezik ilyen együtt rezgés,
Amikor fénnyel fon körül a rólad merengés...
Ugyanaz a zene csal szemünkbe örömkönnyet,
S varázsol el a hópelyhek tánca mely oly könnyed,

Mint májusi szellő, mely lágy virágszirmot borzol,
Vagy gyertya lágja, ha légies homályban táncol,
Arcodra különösen fénylő színeket festve,
Miközben alkonyból lassan születik az este.

Tudom, hogy mindez csak összetörhető, szép álom,
Semmit nem igazol a te s az én valóságom.
Mégis mennyei boldogság az is, ha rám gondolsz,
Amikor ideérsz hozzám, s arcomra pírt rajzolsz...

2011. szeptember 27., kedd

Benczés S. Gábor - A szerelem, az igaz szerelem


kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te élvezettel
hallgatod? gondoltad, szívről, vágyról,
sok apró pajzánságról lebbentem fel
vörös titok-selymemet? hogy édes
csókról, titkos bókról mesélek neked?
hogy megmutatom, mint remeg lábad
majd, mint reszket a szó, ha hozzá
szólsz? hogy ezer rózsát markoló
izgatott-izzadó tenyérről suttogok neked?

ó, te kis buta! a szerelem,
az igaz szerelem fáj - mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!

hogy ha nincs veled, ha a valahovába
ment nem alszol, nyitott szemmel
kergeted álmaid, míg várod, téped
virágnak szirmát, ágyadban keresed
árnyát, illatát, édes izzadtságszagát,
sóhajtását, sóhaját lesed, hallod hangját,
ha nyikordul a szék, hol nemrég ő ült,
ha szellő lebbenti az ablak fátylát, és
számolod az ócska perceket, mit
büntetésül szabott ki rád
a szerelem!

és tűröd, ha aláz, tűröd,
még ha ki is ver a láz, és megbocsátod
neki, hogy te is vagy, és az agy, kis
massza a fejedben zsong, bong, és nem
érdekel, ha kérdezel, és választ arra nem
kapsz, csak vársz, csak jársz körbe,
dühöngve magadra, hogy megint
megbántottad, mert megkérdezted tőle:
szeretsz? s válaszul kapod: ó, bolond,
nem érek rá! és te zavartan nézel rá,
nem érted, hisz’ nincs fontosabb
kérdésed...

és az is az igaz szerelem jele,
ha mást tesz, és nem úgy, mint
képzeled, és te nem tudsz szólni,
és vele teszed a rosszat, de érzed,
csak vele, nem nélküle,
élete a te életed, és életed
nélküle nem élheted,
mert ennyire szereted, és
bármit mondhat, csak igaz lehet,
és a lehetetlen sem lehet,
és bármit tesz is, az úgy a jó,
mert áruló belőled nem lehet!

és az egy igaz szerelem, ha úgy
gyűlölöd, mint senki mást, és ha kérdi:
miért? nem érted, csak öleled, és szidod,
hogy megint ölelhesd, és ölni tudnál
érte, és ha bántják, neked fáj, és sírsz, ha
sír, és nevetsz együgyű viccein, és
számodra egyre szebb, mert neki azok a
ráncok, azok az őszülő szálak a
legszebben állnak, és beteg, szenvedő
testét öleled, megfésülöd, és ágyba
viszed az ebédet, s ha kell, megeteted, és
ha kell, azt, igen, azt te kiviszed...

és a gondok, ha beborítanak,
csak megkopott, üres szó a szerelem,
ha már mást szeret, hát elengeded,
mert tudod, kezét meg nem kötheted,
úgy szereted, hogy szabadságát
el nem veheted, és ha te mennél el,
nyugtod nem leled,
nem lesz nyugodt perced, csak ő kell, kit
gondolatban ölelsz, csak vele érzed,
hogy nem vagy egyedül,
ha jó, ha rossz fikarc életed...

igen, ez a szerelem, az igaz,
mert bármi történik, ő a vigasz,
és jutalmad megkapod, ha akarod,
s lehozhatod végre a választott csillagot,
és a meleg, mit csak vele érezhetsz,
az a jutalom, mit élvezhetsz,
és a csók, a test, érintés,
kéj, szédülés, ez mind a tiéd lehet,
mert szeret, és te is szereted,
és szereted, és ő is szeret,
hát ez a szerelem, az igaz,
kegyetlen szerelem!

2011. szeptember 26., hétfő

Kormányos Sándor - Kimondtalak...



Rád gondoltam, rezzenő
rejtelmek közt bolyongtam,
s legbelül a vágy feszült,
akarta, hogy kimondjam.

Kimondtam...hűvös áhítat
simult körém a csendre,
s a hangom azért reszketett,
hogy ott maradj majd benne...

2011. szeptember 21., szerda

Szakáli Anna - Szavak bársonyával


Szavak bársonyával mondom neked,
hogy önmagam legyek,
ezerszer és százszor,
minden fontos találkozáskor,
hogy e világból nyomtalan
el ne múljam, kijövök a fényre,
hát megadom magam.
Veletek vagyok, de még fázom…
mi oly egyszerű, azt magyarázom;
embernek lenni nem könnyű,
és ha arcomra kiül a keserű,
olykor fáradt, de mosolygó derű,
ne nézzetek zavartan rám,
mert egy vagyok közületek,
ki sokat szenvedett, szenved ma is,
mert próféta sok van, sok a hamis.
Vártam, hogy köztetek lehessek.
De szó-falat építek magam köré,
és fő gondom az, vajon te,
mit mondani szeretnék, érted-e,
hogy a földi lét, mily nagy ajándék,
s bölcsen élve, a legszentebb játék…
Vajon találtok a szavakban újat, kedveset,
mely a szívekig elvezet?
Kétségek gyötörnek…
Szavak bársonyos varázsán túl
- igaz történet ez, nem álom -
itt vagytok velem, ez a sok ember!
Istenem! Most megsimogattál áldó kezeddel…

2011. szeptember 20., kedd

Lányi Sarolta - Búban virító titok


Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban...

2011. szeptember 19., hétfő

Erdős Olga - Ha...


Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt,
Ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt.

Ha hallgatsz, én is hallgatok,
nézlek, s beszívom illatod.

Ha beszélsz, iszom szavaid,
figyelem ajkad és kezed mozdulatait.

Ha hozzádbújok, veled biztonságban vagyok.
Ha szeretsz, nem kell úgy tennem, mint a nagyok;
lehetek az, aki vagyok.

2011. szeptember 18., vasárnap

Beke Zsuzsa - Ha most nem


Ha most nem, utána késő lesz,
így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen nap maradt csak hátra,
amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz.

Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás,
egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd.
Látod, most gazdag lettél, megélhetted,
most megmenthetsz a pokolból egy életet.

De vigyázz, csak percek maradtak
mik az örökben pillanatokká törpülnek,
ennyi, és hajszál sem marad tőlem
Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.

2011. szeptember 17., szombat

Fodor Ákos - Szemem és szemed


Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.

Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól márcsak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.

2011. szeptember 16., péntek

Bella István - Most csak


Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.

2011. szeptember 15., csütörtök

Efraim Staub - Nem tudok



Nem tudok aludni én,
Ha nem fogod kezem.
Üres, rideg az éj
Ha nem vagy itt velem.
Magamban elmerengek
Úgy gondolok reád
S megbúvó istenemhez
Fohászkodom imát
Kérve adjon időt még
Egy csöppet, ha lehet
Hisz az élet veled szép
S még boldog lehetek.
S boldog lehetsz te is
Csak legyen hozzá erőnk
Fogni egymás kezét, s
Bátran emelni főt.
Hogy hátráljon a gond el
Látva, itt célt nem ér
Mert tiszta érzelemmel
Küzdünk a holnapért.

2011. szeptember 14., szerda

Szakáli Anna - Örökre


Csillagok őrizte égből
a Hold nevetett ránk,
hatalmas arcú fényétől
ezüstszínű lett ruhánk.
Fák ölelték a tisztást,
a tó hullámait hegyek,
a hegyeket tépett fellegek,
fellegek karéján vet szikrát
égető színével a fény,
mint boldogságtól remegő
fejen ékes diadém.
Rád néztem, s te rám.
Szerelem igézte lelkünk,
édes villódzó fényei
ott forogtak köröttünk.
A Hold, az ég, a csillagok,
leskelődő angyalok látták,
hogy kezed vállamon,
ajkad ajkamon, s a hűvös,
harmatos hajnalon
már hozzád tartozom.

2011. szeptember 12., hétfő

Federico García Lorca - Zorongo


Gyöngéd két kezemmel, édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfü, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!

2011. szeptember 11., vasárnap

Deák Erika - Nem tudom


Küzdeni akarok Érted, de csak akkor tudok, ha hagyod!
Nehéz úgy küzdeni, hogy nem látom, Rád milyen hatással vagyok.

Nem látom örülsz-e, amikor írok,
Nem látom, milyen az arcod, ha arra gondolsz sírok!
Nem tudom milyen lehet, amikor mosolyogsz,
Nem tudom mit gondolsz arról, amit én gondolok.
Nem tudom, milyen Téged átölelni,
Nem tudom, milyen lehet a karjaid közé rejtőzni!
Nem tudom, fogom-e valaha ezt érezni,
Nem tudom, fogok-e Veled valaha boldog lenni.
Nem tudom, akarsz-e szeretni,
Nem tudom, hagyod-e magad szeretni!!!

De tudom, szívem már a Tiéd,
S remélem áldását adja erre, minden nagy Istenség.
Engedik, hogy szeresselek, hogy Veled boldog legyek.
S eltöltsem hátra lévő rövid életem, Veled!

2011. szeptember 10., szombat

Vörös Judit - Képzelet szárnyán


Jó most rád gondolni,
mosolyod idézni,
képzelet lágy ölén
hozzád útra kelni.

Kedvem vad, csapongó,
szívem hozzád bújó,
veled együtt lenni
olyan jó, nagyon jó!

Kezem a kezedben,
fogj át a karoddal,
szárnyalni akarok,
kérlek, vígy` magaddal!

Nincsenek határok
boldogság mezején,
nem lesz ott senki más,
csak ketten, te meg én.

2011. szeptember 9., péntek

Kamarás Klára - Egyszer majd


Egyszer majd minden seb beforr.
Előbb-utóbb. Valamikor.
A sebek sorsa ez. Beteg,
ki féltve őrzi bánatát,
és úgy emészti fel magát,
mint szú a tölgyet rágja át.

A sebek végül mind beforrnak.
Talán még ma, talán majd holnap.
Sebek nélkül könnyebb lehet
elviselni az életet.

2011. szeptember 8., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe. Ezer alakba rejtőzhetsz előttem


Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

2011. szeptember 7., szerda

Kamarás Klára - Őrizz meg


Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben...
Búcsút veszek lombtól, virágtól...
maroknyi léttől... csalfa nyártól...
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak...!
Aki voltam... s aki vagyok ma,
őrizz meg annak.

2011. szeptember 6., kedd

Harcos Katalin - Egyre feléd...


Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,

az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.

Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.

Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.
Közelebb jutok egyre feléd
sietek, míg végre hozzád érek.

2011. szeptember 5., hétfő

Efraim Staub - Álmomban


Álmomban egyszer jártam ott,
Hol virágba borult a kert,
A rózsák bíbora az estben
Bódító illatot lehelt

Álmomban egyszer jártam ott
És ott voltál velem,
Szemedben a vágy csillogott
És fogtad a kezem.

Álmomban egyszer jártam ott,
Ajkad csókot lehelt,
A számra, s illatoddal
Megtelt a rózsakert.

Álmomban egyszer jártam ott
S magamhoz hivtalak
Álmodni álmot, álmomat
A rózsafák alatt

2011. szeptember 4., vasárnap

Tornay András - Megalkuvás nélkül


Megalkuvás nélkül
Teljesen
Csak előre nézve
Tisztán
Emberfeletti gyöngédséggel
Őszintén
Megbocsájtásba takarva
Győztesen
Mindent átadva
Türelmesen
Önmagam nélkül
Örökre
Melletted maradva
Szelíden

akarok szeretni.

2011. szeptember 3., szombat

Kun Magdolna - Egyszerűen mondom


Mikor az ábránd csillogó szemed
tükrében újra mosolyt játszik,
s benne a nap is kacéran
szépítkezni vágyik;
akkor ott, abban a percben
megköszönöm neked,
hogy szivárvány-színében
én is fény lehetek.

2011. szeptember 2., péntek

Bella István - Utóirat egy szerelemhez


Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.

2011. szeptember 1., csütörtök

Falus Juli - Magamban veled



Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
és ilyenkor
csendesen bújunk össze
… így magamban mi ketten.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
akkor is
ha szerelemtakarónk melegét
… éjjel másra teritjük szét.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
… lepedőmön-párnádon
nem osztozunk éjjel

nászágyunk lélekfészek.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
reggeli álmom
kavicsként gurul elém
… zsebemben mélyen bújtatom el
így indulunk a nagy útra ma is
te meg én.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
higgyem már el magamnak én!
örökbe megkaptalak végre
-ha nem is vagy-
ez már elszakithatatlan kötelék.