2011. május 31., kedd

Bálintffy Etelka - Az én szerelmem...



Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.

Az én szerelmem nem az égető nap,
Melytől meggyúl a lég...
Az én szerelmem igaz, szent, magasztos
S örök, miként az ég!

2011. május 30., hétfő

Balázs László - A búcsú csendje



Ne húzd el gyorsan kezed.
Nem maradt már más,
A szavakat neked adtam
Neked adom most a csendet:
A sziget fáit a folyó partját
Az elakadt szavak helyét
Az első csók forró csendjét
S karodban a megnyugvást
Az ígéretet szemedben
A beszédes hallgatást
A tested csendjét, hol érzem szíved
Téli estét s nyári délutánt.
A kezemét és kezed csendjét
Simogató jelbeszédét
Az ölelés néma sóhaját
És szívem ütemében a csendet,
Azt a másodpercnyi halált.

2011. május 28., szombat

Reviczky Krisztina - Talán egyszer



Ha ígéretet tettél volna,
számon úgyse kérném soha.
Nekem elég, ha látom,
pár méter a mennyország
míg itt vagy. És várom,
hogy egyszer elvigyél oda.

2011. május 27., péntek

Juhász Magda - Szeretnélek még egyszer látni...



Szeretnélek még egyszer látni,
úgy ahogy régen,
mikor fölém hajoltál
szelíden, szépen.
Mikor rám feszült
fiatal tested,
és szerelmünket
beteljesítetted.
Szeretnélek még egyszer látni,
úgy ahogy régen.
Szeretnék hinni
az örökké mesékben,
hogy vársz reám
az égi réten,
és átölelsz majd újra
szelíden, szépen
- úgy, ahogy akkor régen.

2011. május 26., csütörtök

Szécsi Margit - Szerelem



Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,

s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

2011. május 25., szerda

László Ilona - Érezni a szád



Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket,
Lábamban a tánc,
Tüzes ritmusát,
Magamhoz ölelni,
Csillagdíszes éjszakát,
Hinni, hogy az álmom
Valóra vált,
Szeretném még egyszer
Érezni a szád.

2011. május 24., kedd

Reviczky Krisztina - Lélek-tavasz


Apró csodákká szeretnék
porladni ujjaid alatt.
Halvány semmiségek
közt heverni, rajtad
megpihenni, mint
egy nemes gondolat,
egy fennakadt pihe
a fán, egy fáradt-szőke

hajszál a pulóvered ujján.

2011. május 23., hétfő

Weöres Sándor - Marasztalás



Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

2011. május 22., vasárnap

Somlyó Zoltán - Két szív között



A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...

2011. május 21., szombat

Szabó Katalin



Benned otthonom


Érzem melegét válladon a nyárnak
Hideg lelkem reszketve bújik oda
A jégpillanatok futva elszállnak
Fagyszívemnek vagy napforró mámora.

Látom fényét az ébredő tavasznak
Szemedben pillantva a tiszta kéket
Értem melegét szerető szavadnak
Rásimítva az örök reménységet.

Nincs más otthon, mely melegebb mint vállad,
nincs tenger, mely szebben kék mint szemed
s nincs hang, mely nekem édesebb mint szavad

s elkerget felőlem minden felleget.
Szívemen bezárult az örök lakat
S másnak nincs kulcsa már hozzá, csak neked.

2011. május 20., péntek

Jószay Magdolna - Egy más világban


Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.

2011. május 19., csütörtök

Afanaszij Fet - Ha...



Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.

Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.

Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.


(Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása)

2011. május 18., szerda

Rózsa Dániel - A füvek nevében



ha megszeretsz
így kócosan szeress meg
és ne vegyél
a névnapomra fésüt
és semmi de semmi
boltban kaphatót
csak hozd el
a hajadat hozzám

én látom a fákon
a hajadat a széllel
együtt szaladni
ha messze jársz
s mikor megérkezel
a messzeséget bokádhoz teszem
csak hozd el
a hajadat hozzám

gondoltál már arra
vajon pihen-e a szél
s az is lehet hogy épp
a Te hajadban
tea után az este megkeressük
és élvezzük majd ahogy integet
egymásba csukódó
arcaink felett

és megcsókoljuk
a többtonnás vihart is
s ha összeveszünk kibékít
minket a napsugár
és akkor a füvek nevében
rám mosolyogsz majd
a mosolyodon ül
két kisbogár

ha belém szeretsz
verébként virrasztok válladon
ha belém szeretsz
a rétek útrakelnek
s hajad nyomán a farkasok
megszelidítik bárányaikat
ha belém szeretsz így kócosan
majd megfésülködöm

2011. május 17., kedd

Nagy István Attila - Elrejtem magam


elrejtem magam hogy megtalálhass
alkonyatból vetek neked ágyat
kiszólok érted az éjszakámból
elengedlek ha a hajnal lángol
tűnődő ujjaimmal vigyázok
ne riassza el a csönd az álmot
elrejtem magam hogy megtalálhass
szavaimból vetek neked ágyat
metaforákkal üzenek érted
végigfut a láz ha megérted
vacogsz? borítalak takaróval:
melledre hajlok perzselő szókkal
elrejtem magam hogy megtalálhass
karjaimból vetek neked ágyat
szólok a májusi orgonának
a már elköszönő gyöngyvirágnak
és neked is ne siess maradj még -
hullajtja szirmát a tavaszi ég

2011. május 12., csütörtök

Marina Cvetajeva - Neved



Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszívű csengő.

Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.

(Rab Zsuzsa fordítása)

2011. május 11., szerda

Bartis Ferenc - Szerelmes igék


Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...

2011. május 10., kedd

B.Radó Lili - Ünnep



Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

2011. május 9., hétfő

Nagy Gusztáv - Így akarlak




Így akarlak, jobban, mint tegnap,
Mert amíg itt vagy: nincs tér, nincs idő.
Lágy dallamok zsonganak bennem,
S mosolyod rám hulló aranyeső.
A pillanat varázsa csak annyi,
Amíg itt vagy glóriás fényekben.
De ha ellobbansz, hiányzol majd -
Maradj velem legalább a versben.

2011. május 7., szombat

E. E. Camings - Kötődés




Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

2011. május 6., péntek

Somlyó Zoltán - Két szív között



A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves.

2011. május 5., csütörtök

Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy




Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s minden ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt sehol!

2011. május 4., szerda

Ágai Ágnes - Bárhová lépek



Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal, mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

2011. május 3., kedd

Szijártó Péter - A legszebb szerelmes vers




Találni túl szerencsétlen
Megtartani túl gyáva az ember
S így lesz belőle az égen
Magányos csillag ki ragyogni nem tud
De hunyni vagy hullni nem mer

Rója útját a Végtelen
S nem jegyzi közben a kicsi útitársat
Az embert, aki oly hirtelen
Jött a világra szeretni s szenvedni
S leheli majd az űrbe a könnyt s a vágyat

Ha Te vagy Én azt hiszed
Hogy magasabbra törünk náluk:
A mi játékunk csak, de az és szent
S jól zárd el szíved zenedobozába
Hogy onnét szóljon, s megtaláljuk

Amiért mi belecsöppentünk ketten
A tér és idő ritka randevújába
S összeért bennünk a nagy Lehetetlen
Akkor felmegyünk felkiáltójelnek
A csillagok fénnyel írt ábécé-geometriájába

S mi leszünk a nyárral töltött földi éj
Mi leszünk a pillanat, a nevess
Mi leszünk a ne sírj, a ne félj
Mi leszünk minden pár első csókja
S minden legszebb szerelmes vers.

2011. május 2., hétfő

Jószay Magdolna - Neked




Tudom, megérteni elég
a tartózkodást,
ha szíved tárt kapuján
belépni számomra még
mindig, ennyi idő után is
annyira nehéz...
hitetlennek tűnök
és önzőnek is, megértem,
de egész életemben
mindig ráfizettem
így vagy úgy, és soha semmit
nem kaptam ingyen -
úgy tanított az élet,
mindenért fizetni kell...
s tőlem ezt valahogy
mindig duplán várták el -
a "balek" és "naiv" jelzők
nem véletlen
árasztanak el...
valahogy egyszerűen
nem tudom már hinni,
hogy valaki egyszeriben
csak magamért tud
ennyire önzetlenül,
magát is feladva
szeretni.