2010. augusztus 31., kedd

Dobrosi Andrea - Érintkezés


Szemed íriszén a messzeségből
mosolyod ragyog.

Rávetem magam tekintetedre,
és máris közel vagyok tehozzád.

Ajkam ajkadhoz csatolom, s szívem
dobbanásából egy-egy darabot
hullajtok reá.

Te letörölöd rólam a magányt,
én rátaposok, parazita volt
idáig bennünk, s mára már halott.

Testünk bilincs, egybeforr lelkünk,
s ahogy összeköt, örök rabjai
leszünk egymásnak, szárnyaló körök
a végtelenben.

József Attila




"Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel"

Bogdán András - Álmodó

Amikor lehunyod két csillag -szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok

Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Neked

Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...


2010. augusztus 30., hétfő

Simonyi Imre








"Elfogy az élet részletekben
ma a hit holnap a remény"

Jószay Magdolna - Köszönöm

Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.
Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.
Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved

2010. augusztus 29., vasárnap

Somlyó Zoltán - Így nyárutón…






Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

A csillag csillog télen-nyáron át
s felvillogtatja szíved bánatát.

Szuhanics Albert - Tudsz e szeretni engemet...

Tudsz e szeretni édesem,
ha hozzád bújok ma éjjelen?
Ölellek, forrón csókollak,
s karomban ébredsz majd holnap.

Tudsz e szeretni tubicám,
ha olyan leszek, mint Don Juán?
Szerelmes szókat suttogok,
éretted tűzben lobogok.

Tudsz e szeretni engemet,
ha elkerülnek az emberek?
Ha mindenki megvet engemet,
S kívüled senki nem szeret...

Tudsz e szeretni engemet,
ha olyan vagyok, mint kisgyerek?
Néha durcás és rossz vagyok,
olyankor sokszor duzzogok...

Tudsz e szeretni, angyalom,
ha félre lépnék egy szép napon?
Mert ugye, honnan tudhatom,
néhanap jöhet egy alkalom...

Tudsz e szeretni engemet,
ha pocakom körül nem érheted?
döcögök, izzadok a napon,
majd mikor elhízok nagyon.

Tudsz e szeretni majd akkor,
ha vállamat nyomja az aggkor?
Reszket a kezem, s horkolok,
pedig hát az is én vagyok!

Tudsz e szeretni kedvesem,
ha nem kelnék fel egy reggelen.
Derűsen őriznéd emlékem,
ha néhai lennék már régen...?

2010. augusztus 28., szombat

Bella István - Azért, mert





Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy magadért.
Lehet, színéért szemednek.
Lehet, a hajadért.

Lehet, azért, mert nyár van.
Lehet, mert van kezem.
Mert élő meghalásban
élek, élsz, életem.

Jószay Magdolna - Melleted-egyszerűen




Melletted arcom megszínesül,
melletted szemem élénkebben csillan,
melletted szívem hangosabban dobban,
s a világ fényeket szül.

Melletted nem érint a sok rossz,
melletted a most mindennél fontosabb,
melletted más szív nem lehet igazabb,
mert lelkemmel bánni tudsz.

2010. augusztus 27., péntek

Galla Ágnes - Szín és illat

Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.

Amíg nem voltál? Már nem is emlékszem arra!


József Attila - Az én szívem




Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.

Tamás Menyhért - Már mindennap

Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.

2010. augusztus 26., csütörtök

Bella István - Ha örökre





Ha örökre együtt lennénk,
örökre egymásból ennénk,
örökké egymásból innánk,
egymásónk lenne a hintánk,
együtt szállnánk örökre
rólunkról ránk, egyőnkről egyre.

Jószay Magdolna - A zene csodája

Hogyan is mondhatnám el,
a lélek virágai mily hálás-gyöngéden
hajladoznak a dallamtengerben?
Hogyan mesélhetnék arról,
a szárnyaló dallam miként
simogatja szét balzsamát fájó,
tépett sebeken?
Hogyan kelt reményt, ha az már
búcsút intett,
hogyan vigasztal, ha a lét már
hinni sem enged.

A zene csoda!
Legyőz parányságot, s közben
égig emel,
hitet újít, szépít, szívekhez
repít el,
kivasal sok gyűrött, megviselt
ideget,
ölelve átfog, ringat és
melenget.

A zene égi csoda, csak hallgasd
és éltet,
dallamok teremtenek benned
életkedvet.
A zene virágoskert, álom és
tünemény,
átélés, megélés, túlélés,
hit, remény.

Társam vagy, kedves, s lásd,
mi együtt éljük tisztán
zenéinket,
tudod, dallamok, ha szólnak,
mindig erősebb az érzés,
mennyire szeretlek.


2010. augusztus 25., szerda

Szabó Éva - Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.


Komáromi János - Mintha

mintha Te már jöttél
volna felém számtalanszor
nappalaim fátyolos
álomszőnyegén

néztél már rám
de mindig másra néztem én

álmaim kergettem
és Te is csalóka
visszfények után
kutattál

nem láttalak meg
és Te sem láthattál

elporladt sóhajaim
a szél sodorta
tétova, könnyed mosolyú
lépteid elé

engem bánataim vezettek
elhagyott utaid felé

vágyaid maradtak
a porban utánad
s mint érzékin simogató
fátylak lebegtek

megtaláltam őket én
és azóta követlek


2010. augusztus 24., kedd

Kamarás Klára - Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat...
Hajnali séta juharfák alatt...
Galambszárny rebben
Párák... permetek...
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka... és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám... mégse... nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat...
A gondolat, mely több mint szerelem...


Dégi Ágnes - Szeress!






"Úgy őrizd szívedben
a Szeretet melengető parazsát,
hogy a rettegést,
a szenvedést megjárt szegénynek
megmaradjon
- legalább ez az egyetlen -
menedék..."

Ágai Ágnes - Bárhová lépek



Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

Kelemen Erzsébet - Bocsáss meg

Csend. Döbbentő magány.
Fázik a lelkem: valaki vár.
Várok és fázom, fázom és várok,
félek, remegek: szeretek, szeretek.
Fehér sikolyok, kipirult arcok
kiáltják feléd: nem lehetsz enyém.
Sírok és nevetek: szeretlek, szeretlek!
Suttogom elhalva: akarlak, örökre!
Vess meg, de ne szeress,
csak fogd meg a kezemet.
Bocsáss meg: szeretlek, nagyon, nagyon.


2010. augusztus 23., hétfő

Ecsedi Éva - Szerelem


Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

Börzsönyi Erika - Éjszaka


Gyertyaláng melegénél
csendben fogni
kezed: béke és
szeretet.
Elcsitul a vágy,
simítom homlokod,
őrzöm az álmod.

Mezei-Horváti Attila - Szólj hozzám

Szólj hozzám,
nevess felém,
hogy minden rendben,
s nem egy év,
egy éjszaka csupán,
egy õrülten hosszú rémálom,
ami közénk szabadult.

S lám már ennek is vége,
itt vagy, kezed az ölemben pihen
s szemedben táncol a napsugár.

Szeitz János - Megtérek hozzád...

Megtérek hozzád gondolatban
Csillag-csöndben minden éjszaka,
A kimondatlan gondolat csöndjével,
A magányos szerelem csöndjével,
A nyári virágok kacér csöndjével,
A kiolvasott könyvek fáradt csöndjével,
A megcsalt szerelmek kába csöndjével,
A levelek őszi hervadás csöndjével,
A templomban nyugvó békesség csöndjével,
Az elhagyottak könnyhullása csöndjével,
A már sírni sem tudok béna csöndjével,
A fájdalmukat vesztett holtak csöndjével...
Megtérek hozzád gondolatban
Csillag-csöndben minden éjszaka.


2010. augusztus 22., vasárnap

Bódai-Soós Judit - A könnyeken túl


Mosoly-kapukon lopja be magát
a tévedések közt botló remény,
karjában vágy pihen
csendjében költemény.

Ölében ringatja álmainkat
deres szívünkbe csókja csal tavaszt,
fényével simogat
és új hitet fakaszt.

Devecsery László - Dal Rodinnel, néked



Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat engemet;
két kéz között a szerelem,
két kezed: kezem énnekem.

Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat tégedet;
két kéz között a szerelem,
két kezem: kezed teneked.

Lelkes Miklós - Virágok meséje




"Ha virág mesél: szállnak színek, szárnyak, -
színes szárnyakon száll igaz varázslat.

Ha virág mesél: szétnyílik a tenger,
s lelkünkbe néz be tűnődő szemekkel..."

Fricz Brigitta - Veled

Mikor Veled vagyok, csak állok szótlanul,
Az arcomon ragyog minden szó, józanul.
Szemedben ég a tűz, hozzámérsz, reszketek.
A Vágy karodba űz, de benne elveszek.
Mikor Veled vagyok, simítom arcodat,
A járdán andalog egy kósza gondolat:
Hogy Te meg én talán... Hogy még igaz lehet...
Fakó házak falán árny fogja meg kezed.
Mikor velem talál a lázas éjszaka,
Minden csók új halál - ha nem kísérsz haza.
Mosolygó illatod ruhámban lel hazát,
Karodban ringatod a testem válaszát.
Mikor velem marad a kába suttogás,
A holdfény rám ragad, akár egy vallomás.
Ilyenkor álmosan az ablakodra száll
A Csend. Átsuhan rajtunk a félhomály.
Mikor Feléd megyek, a hangod hallgatom,
Játékszered leszek - azzá teszel, s hagyom.
Mert Nélküled megöl a gyáva, új remény,
Hisz nem vagy itt, s gyötör, hogy nem lehetsz enyém...
Mert nem vagy itt, s legyűr a fájdalom,
Lehunyva két szemem, hiányod fájlalom.
Vénámból messze száll a fáradt képzelet,
Az emlék rád talál. Minden perc kell veled!
Régen Magányt növel egy csonka érzelem,
Karod, ha mást ölel, csak félig létezem.
De egyesülve él és újra felragyog
A nappal és az éj, mikor Veled vagyok!


2010. augusztus 21., szombat

Várnai Zseni - Belebámultam a napba...

Szerelmemnek nem volt még arca,
és teste sem, csak, mint egy álom,
ködként gomolygott körülöttem
valóság, és mesehatáron.
Szebb volt, mint minden földi férfi,
nagyobb, különb, titokkal teljes,
sokszor szálló felhőben véltem
meglátni őt, mint egy szerelmes.

Láttam márványban egy vonását,
talán Phidias remekében,
szemének zöldjét megtaláltam
egyszer, mikor tengerbe néztem,
s aranyszín, barna, karcsú teste
villant elém egy pillanatra,
mikor káprázva, elvakultan
belebámultam a napba.

Kerestelek, örök szerelmem:
földön, vízen, és csillagokban,
parányi részed láttam olykor,
s éreztelek az illatokban,
miket réti füvek lehelnek,
csodáltalak vad ifjúságban,
s erőd bilincsként babonázott,
mikor egyszer párducot láttam.

Azután mégis megszülettél.
Életre keltél, mint a márvány
az alkotó művész kezéből,
élő szobor, földi szivárvány,
fényből, erőből ötvözötten
megszülettél, mint képzeletben
álmodtalak, egyetlen férfi:
gyerekem, nagy örök, szerelmem!


Babity Mária - Szökött napsugár

"Aznap este minden más volt.
Másképpen jött az alkonyat;
az árnyék is másképp táncolt
a hosszú törzsű fák alatt.
Csoda rezdült sejtelmesen,
éreztem: az idő megáll...
Egyszer csak a tenyeremen
megcsillant egy napsugár..."


Dsida Jenő - Egy fehér lélekhez

Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.

Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.

Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé!


Simon András - Köszönöm...

"Mondd sokszor, hogy köszönöm,
akár okod van rá, akár nincs,
ismételd gyakran, mert e szó: kincs."


2010. augusztus 20., péntek

Kiss Benedek - Arcod

Ha a Te arcodra gondolok
minden más arcot eltakar már
és mindig megadatik nekem az arcod
s fénylőbb a fényarcú lányokénál.

Ha a Te arcodra gondolok
benépesül zárka magányom nyomban
mert mindig befogad, befogadott
tárt asszonyarcod számos bajomban.

Ha a Te arcodra gondolok
szeretnék végtelen Bach fúga lenni
s minden falon és távolon át
feléd ömölni, hozzádig zengeni.


Bella István - És szólt a szó

És szólt a hegy:
– Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
– Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
– Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
– Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
– Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!


Kempis Tamás


"Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön."

József Attila - Az a szép régi....



"Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal."

Vas István - Mikor a rózsák nyílni kezdtek

Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok -
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj - feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
S fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben -
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád -,
S ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét s Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot -
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.


William Blake - Ne valld meg szerelmedet

Ne valld meg szerelmedet,
Ne ismerje senki sem;
Mert a könnyü szél lebeg
Észrevétlen, nesztelen.

Elmondtam én, elmondtam én,
Szerelmem mint lobog,
Félve, fázva, reszketőn -
S ó jaj, elhagyott.

S nem is ment még messze sem,
Egy vándor arra jött,
Észrevétlen, nesztelen -
Magával vitte őt.


(Vámosi Pál fordítása)

Gyóni Géza - Memento

"A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak."

Juhász Gyula - Az időnek




"Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
A vér és víz hogy árad és apad,
Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
S hogy múlik el világ és pillanat: "

Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.


(Nemes Nagy Ágnes fordítása)


Hervay Gizella - Két vers

I

Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,

annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,

annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,

gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

II

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat


Szabó Ila - Epilóg


"Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol."

Szabó Éva - Szög és kereszt




"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

William Shakespeare - Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.


(Szabó Lõrinc fordítása)


Juhász Gyula - Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!


Pilinszky János - Egy arckép alá




"Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld."

Juhász Gyula - Emlék




"A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel."